Lyme a napjaimban

Vannak azok a napok, na ja, de amikor minden napod olyan...

Ma azzal keltem, hogy a fene se akar felkelni, de a fogorvos... Már csak 2 nap és jó esetben odaérek a Megváltóhoz, aki ad 50 napnyi antibiotikumot és hazavágja a bennem élő kis genyákat, akik nem hagynak rendesen járni, akiktől nehéz lehajolni és guggolásról ne is álmodjak.
Szóval tegnap konstatáltam, hogy kilukadt egy fogam, újra, hurrá, hogy ez is épp most. Nem bírt volna várni még pár napot. Ráadásul nem akárhol, az ínyem alatt és már épp látható a foggyökér külső. Ha a belső lenne látható már szerintem elájultam volna miután leüvöltöttem a Vénuszt is az Égről...
No, végül rávettem romjaiban heverő fájdalom tengerben úszó testem az ágyból való kigördülés csusszanás, vonaglás újabb szertartásának megkínlódására. Hurrá, király, már csak fel kell állni. Nem előbb próbáljuk a fogorvost, hátha ma sikerül, tegnap nem vette fel se de. se du. Ki a tököm tudja megjegyezni melyik nap melyik, ezért mind a két félnap próbálkozni kell. Na ma megtudtam a vonalason, hogy délutános, oké, akkor még van pár órám.
Formába hoztam magam. és felrémlett a rohadt sok mosnivaló...képe a mosógép előtt.
Tanyáról hazaérve mi más lenne... Ott ugyanis olyan vasas a víz, hogy mindennek mélybarnás rozsdaszíne lenne, ha ott mosnánk. Ezért nem ott mosunk. Nem menő a rozsdabarna.
Az esővízrendszer ilyen mértékű beüzemelése még várat magára, és a gyógyulásomra. Mert akkor felpörgök, mint a búgócsiga, és amig minden kész nincs, le se állok... vannak néha ilyen szép gondolataim.
Mosás beszenved, én cpauccino mámorban elmerül és belevet a fb gyönyöreibe. ... mert az nem fáj annyira, ha ülök és olvasok, a pötyögés már gond, mert a nyulak helyének átrakása közben betegen betonpadlóról kutyaszart kapálni necces, mondhatni őrült tyúk, normális vagy? De olyan büdös volt, pedig nem olyan régi, hogy nem hagyhattam megfulladni a nyulaimat, helyette szétvertem a csuklóm, utolsó vérig... Most már nem büdös. Amálról a házi kutyák rémpéldányáról(szeretem, de van mikor meg tudnám folytani kanál vízben) majd egyszer később írok, talán a dühös csopiban. Szegény Amál.
Na de szegény én, a túrót, nem vagyok szegény, okos, ügyes, csak kicsit beteg vagyok, jó sokat küzdöttem már, miért pont most adnám fel. A feladás nem buli, a küzdés igen.
Szóval kivánszorog kertbe, csináljunk valami értelmeset, szabadítsuk ki a szőlőt a gazból. Első mozdulat, szőlő nagyon kedvesen kifejezett hálája, - ilyet én még nem pipáltam - a kérge beleállt a kedvenc ujjamba - a körmöm alá. Hú Anyád... nem baj, no para jön Lara. Valószínű egy másik alteregóm, aki a szememből is kivette a beleállt törött varrógéptű darabot sok éve. Na jön Lara, aki persze én vagyok, ha nem lenne világos, de egy másik dimenzóból ideszivárgó énem, és az alkalmas szerszámért berohantatva a sajgó testem kirohantat a fényre és életmentő műtétet hajt végre a körmöm alatti területen Grace Klinika stílisban Ten blade felkiálltással és kipiszkálja amit tud. Persze hogy eltört, persze hogy pont a legfájóbb vége maradt benne. Hát nem vagyok egy Dr Grey.
Nem baj, van vaj. Homeo, vagy megvárjuk még begyullad, és tán a körmöm is leesik.
Óh vazze, a telefon, itt az idő, fogdoki fogad, 2-re tudok menni? Naná mint a szél, pont lemondta a 2 órás! Hurrá, megengedek magamnak egy apró öröm esőtáncot-- gondolatban. Nem esett elég, jöhetne még. A homok porlik 5 cm-re a felszín alatt. A Kiskunság kiröhögi ezt a zuhét...
Ott tartunk, hogy fog lukas, köröm fáj és capuccino elverte éhem, mosás megy, hurrá jó vagyok. Persze jók vagyunk, hiszen Lara is velem van, vagy egy entitás, már megint megszabadítást kéne tartanom. (Csak hoyg a spirik se érezzék kirekesztve magukat) Mert a lélek az fontos, akkor is ha holt emberé.
Végre rohamos sebességgel elérjük az indulni kell állapotot, ekkor még “okos csilla” elárasztja a fb közönségét a hogyan nevelj füves rétet a homoksivatagon esszéivel, de basszus már 5 perce fel kellett volna húzni a nadrágom... nem baj, majd mindjárt megküzdünk azzal is. Ülni egyébként is sokkal könnyebb. Nem írom le milyen macerás úgy felvenni egy nadrágot, hoyg a tested nem pont azt teszi amit az agyad eldöntött. Oké cipő, táska, óh a kávégépet kikapcsoltam, visszarohan, a slussz (mekkora hülyeség azt mondani hogy sluszl kulcs, az azt jelenti kulcs kulcs - na mindegy) szóval autókulcsért vissza aztán a szemüvegért vissza. Oké kijutottam.
Aha, és 3 lépcső, nem gond, szinte már röppenek rajta. Földet érés erős 7-es. Térd oké, nem estem el, és tudok haladni. Autó kivarázsol garázs, kertbe szaró szomszéd macsak elzavar közben. Rendelőben 10 perc alatt ideiglenes bent fogkövek lekapva, csak kicsit kapartam el magam a székben, voltak már előttem is mély karomnyomok - ki tudja miért. Szóval a székben okozott kárt nem ajánlom fel fizetésnél.
Hulla fáradtan az 1 órás kaland után beesek a boltba, ha már kimozdultam legalább haszna is legyen, nem mintha a fog kezelése nem lenne az. Bevásárol özönvíz idejére is elég 6 kg vöröslencsét - mennyire finom és tápláló és rohadt gyorsan kész van, közben halk imát mormolok a bevásárló kocsi feltalálójának, - ha nem vágod bele a hagymával együtt az ujjadat, akkor még finom is. Meg még stop a Pick-nél - ha már útba esik. Szuperférjnek meglepi sült kolbász alap vétele, ne jöjjön hiába a mosott ruhákért.. Megsütni nem vállalom, meghaladja a jelen erőforrás kereteimet.
Kissé dezsavűm van, mintha tegnap is ezt a kört jártam volna végig csak a fogdoki nélkül.
Ja, mert akkor nem minden jutott eszembe. és akkor fogdoki helyett gyógytornász volt.
És szuper Férj se mondta hogy tulajdonképen neki is kéne parizer. Hát ja mi ilyen húsevő romlott életűek vagyunk. Emlékszem gyerekkoromban milyen finom volt a parizer, és mekkora csoda volt, ha volt pick szalámi otthon. Havonta egyszer, talán. Na mindegy, múltba nem réved, mert a fájó melankólia megint eláraszt érzelmekkel és most nincs erőm úszkálni saját önsajnálatomban sem.
Hazaesek, egyik mosás vége, cuccok a kocsiban hagy - nincs erőm becipelni. Majd férj, ha megjön. Csak azt viszem be magammal ami hűtős. Persze hogy az egyik túró kiesik és a kövön landol, oké túros valamit eszek vacsira. Na ez is megvan, már nem kell hosszú órákon agyalni a “mi a frászt egyek” problémán.
Aztán kis pihi, viszonylag gyors teregetés, új adag mosás betöltés, a zuhany feltalálása után a legnagyobb találmány a mosógép. (Én még mostam egész családnyi szennyest kézzel kádban, kétszeri öblítéssel, adagonként centrifugázva - szóval tudom miről beszélek.) A gyorsat értsd egy versenycsiga rükvercben :)

Nagy merészen felrakok egy gyorstésztát, ami b.sza meg tényleg gyors, oda is égetem, szuper.
Csoki, bár itt lennél akkor szóltál volna, hogy ideje levennem a tűzről. De most nem engedem meg magamnak hogy sírjak ezért is. Mentem, ami menthető, egy kis égett buké mindig jól jön. Tejföllel elmegy.

Jól van, már nem vagyok éhes se. Úgy tűnik a mai napot is szépen megoldottam, igaz a vitaminokat csak tabletta formájában tudom magamhoz édesgetni. Piacra egész életemben utáltam járni nem most fogom elkezdeni, amikor erőm sincs húzni még a mamitatyót sem, hiába van kereke.
1 nap max 2 hely és ma már ezen bőven túl vagyok.

Ideje lenne összeszedni és rendezni a leleteim holnapra, és valami civilizált fejet varázsolni magamnak, nehogy a különleges állatvédőket hívja a doktornő, ha meglát egy jetit, aki én leszek.
Na ez az írás jól esett, bár ne fájna levegőt venni, de tök jó hogy nem kell beszélni hozzá, mert így a fogaim legalább nem fájnak a levegő érintésétől.
Erősen kell hinnem, hogy holnap valóban igazán a gyógyulás útjára lépek, mert az erőm a hullámvasút szinuszát is megszégyenítő sebességgel rohan a mélybe és nekem még rengeteg dolgom van, amihez ennyi nem elég.
Akarom magam, akarom az egészséges magam. Akarom azt a magam aki még sose voltam, a céltudatos és erős magam, aki végre újra tud futni, és újra piheként emelget súlyos asztalokat egy lakásátrendezésnél. Akarom, jár nekem, megérdemlem. Megküzdök érte.

ui. vagy ps. : férj jött, leleteket rendezte, még térképet kell nyomtatnom, holnap úrinő leszek, egy barátom visz el a rendelésre, egészen 170 km-re innen - mert ez ma Magyarország. Mindenért Pestre kell rohangálnod. Hálás vagyok azért hogy van ilyen barátom, aki nekem adja egy napját. és kockáztatja az autóját az életét... értem. akárhogy nézzük ez nem semmi.
már n11 van éjjel, és hulla még nem vagyok de hullafáradt igen.
akkor minek írsz ???? még mindig? , menjél! fürdés, még egy teregetésed is van és a túró ott rohad meg nyitva a hűtőben.
Férj örült a kolbásznak, aminek én is örültem, titkon reméltem elhozza egy szőrös négylábúnkat, de nem hozta, viszont hozott éltető vizet, meg önmagát -és az ölelését, ami nélkül már nem is élnék és már tudom hogy épségben hazaért, mert felhívott és elmondta.
Nem is vagyok beteg, a fájdalmat leszámítva azért bazi sok mindent elintéztem ma, vagy nem?

És miért olyan nehéz felállni??? és előttem egy pár db 10ezres "Esztergomi látkép" felirata, és az jut eszembe, ezért holnap talán reményt veszek majd magamnak.