37.nap
A szürreális gyaloggalopphoz tudnám hasonlítani a folyamatot.
Égig emel és aztán a mélybe taszít a reménytelenséggel és a "már megint előröl kezdődik"-kel
és minden egyébbel, ami fáj, szomorú, keserű, kilátástalan.
Aztán jön egy EMBER csupa nagybetűvel, vagy több E M B E R - ők is csupa nagybetűvel, és FELEMEL.
Felemel a csüggedésből, pusztán azzal, hogy ÉRTEM tesz meg valamit.
Értem jön, hozzám jön, értem vállal fáradtságot, kockázatot és nekem adja az IDŐT.
az élet idejét.
EZ az, amitől GYÓGYUL az ember lánya, és az ember lányának lelke.
akkor mégis érek valamit? akkor mégis értékes vagyok, nem csak egy szenvedéstől nyüszítő sötétben elbújó, reszkető idegen? Mégis értékes vagyok, hiszen ezek a nagyszerű EMBEREK szeretnek engem!!! Elfogadnak betegen is. Elfogadnak sérülten is. Beszélgetnek velem, és igazi Figyelmet adnak... nekem... a senkinek.
Régen csak a szüleimnek voltam valaki, Apámnak biztosan a legfontosabb voltam.
aztán lett igazi Társam - de őt meg kellett várni míg mellettem befejezi a felnőtté válást.
Nem mintha nekem mindenben maradéktalanul sikerült volna felnőtté lenni.
és most a reménytelenség kavargó háborgó óceánján, jön valaki, aki Apám helyett Apám, legalább is olyan, mintha Apám küldte volna hozzám odaátról, hoyg megadja nekem, amit még Ő sem tudott - az igazi elfogadó, és ezzel tápláló, életben tartó szeretet - és miattam jön ide, hogy mielőbb találkozzon velem.
Nagyon boldog vagyok!!! Nagyon fáj a csípőm, gőzöm nincs hogy megyek fel 20 lépcsőn, és hogy jövök majd le, de mennem kell, ki elé az állomásra, és megcsinálom, mert ez most minden vágyam, azontúl hogy nagyon hiányoznak a kutyáim és majd belehalok hogy e hete itt lábadozok egyedül és kb 3 naponta láthatom csak egyiküket (mindig másik jön el Gazdival látogatóba) - Ők is tartják bennem a lelket. Az Ő érintésük a lelkem gyógyszere, a szemük, ahogy rám néznek, a mozdulataik.
Ha egyszer lesz saját gyógyházam, oda minden beteg minden állatának lesz hely és szabad bejárás.
Ők, akik úgy fogadnak el, ahogy vagy, úgy akarnak veled lenni, ahogy vagy, Ők azok akik igazán szeretnek, nem akarnak sem formálni sem megváltoztatni, mégis szelidülsz és formálódsz általuk, Ők tartanak meg az Életben.
Áldás van rajtunk, a szeretteink áldása - ami a Mindenség szerelme.
Az Élet Öröme.
#életöröm #belsőbéke #gyógyulás #lyme #borelia #akkorismeggyógyulok
Égig emel és aztán a mélybe taszít a reménytelenséggel és a "már megint előröl kezdődik"-kel
és minden egyébbel, ami fáj, szomorú, keserű, kilátástalan.
Aztán jön egy EMBER csupa nagybetűvel, vagy több E M B E R - ők is csupa nagybetűvel, és FELEMEL.
Felemel a csüggedésből, pusztán azzal, hogy ÉRTEM tesz meg valamit.
Értem jön, hozzám jön, értem vállal fáradtságot, kockázatot és nekem adja az IDŐT.
az élet idejét.
EZ az, amitől GYÓGYUL az ember lánya, és az ember lányának lelke.
akkor mégis érek valamit? akkor mégis értékes vagyok, nem csak egy szenvedéstől nyüszítő sötétben elbújó, reszkető idegen? Mégis értékes vagyok, hiszen ezek a nagyszerű EMBEREK szeretnek engem!!! Elfogadnak betegen is. Elfogadnak sérülten is. Beszélgetnek velem, és igazi Figyelmet adnak... nekem... a senkinek.
Régen csak a szüleimnek voltam valaki, Apámnak biztosan a legfontosabb voltam.
aztán lett igazi Társam - de őt meg kellett várni míg mellettem befejezi a felnőtté válást.
Nem mintha nekem mindenben maradéktalanul sikerült volna felnőtté lenni.
és most a reménytelenség kavargó háborgó óceánján, jön valaki, aki Apám helyett Apám, legalább is olyan, mintha Apám küldte volna hozzám odaátról, hoyg megadja nekem, amit még Ő sem tudott - az igazi elfogadó, és ezzel tápláló, életben tartó szeretet - és miattam jön ide, hogy mielőbb találkozzon velem.
Nagyon boldog vagyok!!! Nagyon fáj a csípőm, gőzöm nincs hogy megyek fel 20 lépcsőn, és hogy jövök majd le, de mennem kell, ki elé az állomásra, és megcsinálom, mert ez most minden vágyam, azontúl hogy nagyon hiányoznak a kutyáim és majd belehalok hogy e hete itt lábadozok egyedül és kb 3 naponta láthatom csak egyiküket (mindig másik jön el Gazdival látogatóba) - Ők is tartják bennem a lelket. Az Ő érintésük a lelkem gyógyszere, a szemük, ahogy rám néznek, a mozdulataik.
Ha egyszer lesz saját gyógyházam, oda minden beteg minden állatának lesz hely és szabad bejárás.
Ők, akik úgy fogadnak el, ahogy vagy, úgy akarnak veled lenni, ahogy vagy, Ők azok akik igazán szeretnek, nem akarnak sem formálni sem megváltoztatni, mégis szelidülsz és formálódsz általuk, Ők tartanak meg az Életben.
Áldás van rajtunk, a szeretteink áldása - ami a Mindenség szerelme.
Az Élet Öröme.
#életöröm #belsőbéke #gyógyulás #lyme #borelia #akkorismeggyógyulok
Megjegyzések
Megjegyzés küldése