48. nap
Visszafelé az időben, úgy élek, ahogy Merlin, csak én a betegség egészség vonalon.
Ő fiatalodott, én gyógyulok. Gyógyulok ki mindabból a sok mocsokból, amit vállaltam, hogy megtisztítók a megbocsátás és leginkább a bölcs elfogadás útján.
Megbocsátani nem lehet észből - az még csak a tudatos szándék.
Megbocsátani nem lehet szívből sem - ez van, akinek sikerül gratulálok, Cs Nobeldíjas.
Megbocsátani szerintem csak belátásból lehet - bele kell látni a másik helyzetébe, agyába, szívébe lelkébe, és megérteni hogy tényleg de komolyan nem tudott más lenni akkor, KÉPtelen volt mást tenni akkor, nem tudott volna máshogy dönteni. A karma, az élete, a csalódásai a családi élete és akármi miatt, de nem és PONT.
Pont neki kellett Pont velem és pont úgy.
Amióta komolyan a gyógyulás felé vettem az irányt, és legyőzöm a félelmeim, jó van még azért mit legyőzni bőven.... azóta a csapból is az Anyukám folyik.
Minden vele kapcsolatos.
Nem akarom a legmélyebb mély bugyrokig kihányni ide az egész storyt, de legyen annyi elég hogy elég gáz volt.
és (tudom nem kezdünk mondatot éssel, de ez az én blog-om, elektronikus úton rögzített közzétett naplóm - ezért itt azt teszek, amit akarok. és lehet, hogy innentől mindet mondat kisbetűvel kezdődik majd, mert én úgy akarom és ennyi)
szóval, és de, meg persze is...
Anyukám(előtte nyulám volt elírtam, freudi elszólás, talán a nyulak pótolják a finom puha meleg anyaságot?) felem önmagamban nem szerettem, mert még felnőtt koromban valahol az elején úgy döntöttem soha egy kicsit se akarok rá hasonlítani. Na ja, de egy csomó dolog belőle van, ami bennem jó, amit imádok, és ennek megélésétől zárom el magam, ha nem szeretem végre magamban az Anyám részem. szeretek kézzel alkotni és rajzolni és varrni és hímezni és finomakat főzni, táncolni, zenélni, énekelni, kötni, társaságban szórakozni.
és szeretem most már, hogy egy csomó táplálkozási dologhoz értek, mert mikor gyerekkoromban tüdőgyulladással nyomtam az ágyat, Ő a másik szobában hangosan tanult a vizsgáira és én gyerekként szívtam magamba az infót, hiszen más dolgom nem volt. Akkor nagyon fájt, annyira vágyam rá, hogy odajön és megsimogatja az arcom és betakar és mesél nekem, mert beteg vagyok.
De nem - csak magolt és magolt - és hallgatta az előadásokat az MK27-ről és mondta vissza, háromszor, meghallgat, felmond, visszateker, meghallgat felmond, visszateker, meghallgat felmond...
Ő hogy mennyire felmondtam volna akkor én is abból, hogy a lánya legyek.
Nem értettem, hoyg teheti ezt velem, tanul, ahelyett hogy engem ápolna.
Persze ápolt ő, hiszen kaptam enni, meleg volt és ott volt ő is, csak nem velem.
Ment a maga álma után, hogy legyen igazi felsőfokú végzettsége, ne csak a diétásnővér-képző.
anyám orvos akart lenni, meg zongoraművész is akart lenni, és jól beszélte a franciát és az oroszt is. németül is beszélt. Rendkívül művelt volt. Nagyon sokat olvasott és minden operát ismert. Tényleg mindet. Egyszer együtt néztük a Tosca-t Szegeden a díszpáholyból. Csodálatos volt, persze hogy a végére elaludtam, pedig minden erőmmel azon voltam hogy lássam az esti csillagos égbolt jelenete, mert olyan csodálatos és magával ragadó volt az egész. egy kukkot se értettem belőle, de a szerelem mégis kézzel fogható volt. Életem egyik felejthetetlen élménye. Az érzés, a hangulat, hogy a legjobb helyről láthatom a csodát, ami ott lent a lábunk alatt történik.
Anyukám okos volt, de a műszaki dolgokhoz semmit se értett. MEglepő volt hog ybe tudta kapcsolni a robotgépet a konyhában...Nagyon vicces volt, és borzalmasan idegesítő, hogy 80 millió 900 ezerszer elmagyaráztam és leírtam neki a TV távirányító programozását, de neki mindig sikerült elrontania a csatornákat.
Eszméletlen ügyesen tudta manipulálni a környezetét. Be kell látnom ez hatalmas előny. De akkor sem akartam soha ilyen lenni. Jó, oké, jó ha az ember eszköztára számos megoldásra ad lehetőséget, de akkor sem akarok élni ilyesmivel.
Felismerés:
Ma reggel kimentem a teraszra megenni az ételt amit szerető férjem hozott tegnap. Csak hogy kint legyek végre, de nem mertem lemenni, mert a lépcsőn fáj feljönni.. csak gyönyörködtem a kertben, ami olyan, mint egy buja őserdő, és tele van mini repülőkkel, rovarokkal bogarakkal, madarakkal. az egyik költő mami majdnem lenyúlta a reggeli-ebédem. Nem félnek tőlem, megszokták, hogy itt biztonságban vannak. Imádom. Hatalmas érzés. A tanyán és itt is.
Szóval azon gondolkodtam a tegnapi és mai szédelgésem kapcsán, hogy kész, fel kell adnom, nem fogom bírni a gyógyszert. Bezzeg, ha Anyu itt lenne, Ő tudná mit egyek, tartaná bennem a lelket és meg is főzné - diétásan, ahogy mindig is tette. és akkor bumm, isteni szikra becsap, én ráeszmél, a hitem is tőle van, és azért nem volt olyan sokáig, mert azt a részt megtagadtam magamban.
Talán ezért jönnek most is a félelmek inkább, mint az erős vakhit a gyógyulásban.
(Minden nap eszmét cserélek a falamon levő Jézus Krisztus képpel, néha válaszol is, bár azt hiszem az is inkább én vagyok egy másik hangszínen...-nem szedek hallucinogéneket, fő a józan ész, a saját levében leginkább... )
Ó Anyu, hiányzol, sok gyötrelmen átmentünk mi ketten, együtt és egyenként is, de most hiányzik az Anyukám. és végre kimondtam hangosan ott a teraszon, szeretem magamban az Anyám részem.
Már kimondtam régebben is, de ez most más volt.
Sokkal mélyebb, megengedő. Egészen belülre a mélybe a felszín alatti réseken beszivárgó, és tárt kapukon beáramló, szelíd erő.
Ahogy a patak pici réseken átjutva messzire viszi az életet. Ez pontosan olyan volt.
Ott a teraszon, amit férjem két kezével épített az én terveim- mondjuk úgy, képi vágyam alapján - ott a családommal - még ha senki se volt jelen közülünk, csak én és az emlékek, ott megtörtént, önmagam egy részének megváltása.
Végre újra rátaláltam az örömre. A forrásra önmagamban, hogy KÉPes vagyok rá. KÉPes vagyok a sérelmek sűrű erdején átküzdve, szakadtan, és fáradtan, porosan, millió sebből vérezve átmenni az egyik legnehezebb vizsgán és elfogadni magamban az Édesanyám szerető örökségét.
ui: azért csak elérte, hogy a legszebb képét feltegyem a net-re az örökkévalóságnak :) Mondom, hogy nagymestere a manipulációnak ;)
#Solyomasszony #borelia #lyme #magyategészségügy #remény #kullancs #gyógyulás #anyalányakapcsolat
Ő fiatalodott, én gyógyulok. Gyógyulok ki mindabból a sok mocsokból, amit vállaltam, hogy megtisztítók a megbocsátás és leginkább a bölcs elfogadás útján.
Megbocsátani nem lehet észből - az még csak a tudatos szándék.
Megbocsátani nem lehet szívből sem - ez van, akinek sikerül gratulálok, Cs Nobeldíjas.
Megbocsátani szerintem csak belátásból lehet - bele kell látni a másik helyzetébe, agyába, szívébe lelkébe, és megérteni hogy tényleg de komolyan nem tudott más lenni akkor, KÉPtelen volt mást tenni akkor, nem tudott volna máshogy dönteni. A karma, az élete, a csalódásai a családi élete és akármi miatt, de nem és PONT.
Pont neki kellett Pont velem és pont úgy.
Amióta komolyan a gyógyulás felé vettem az irányt, és legyőzöm a félelmeim, jó van még azért mit legyőzni bőven.... azóta a csapból is az Anyukám folyik.
Minden vele kapcsolatos.
Nem akarom a legmélyebb mély bugyrokig kihányni ide az egész storyt, de legyen annyi elég hogy elég gáz volt.és (tudom nem kezdünk mondatot éssel, de ez az én blog-om, elektronikus úton rögzített közzétett naplóm - ezért itt azt teszek, amit akarok. és lehet, hogy innentől mindet mondat kisbetűvel kezdődik majd, mert én úgy akarom és ennyi)
szóval, és de, meg persze is...
Anyukám(előtte nyulám volt elírtam, freudi elszólás, talán a nyulak pótolják a finom puha meleg anyaságot?) felem önmagamban nem szerettem, mert még felnőtt koromban valahol az elején úgy döntöttem soha egy kicsit se akarok rá hasonlítani. Na ja, de egy csomó dolog belőle van, ami bennem jó, amit imádok, és ennek megélésétől zárom el magam, ha nem szeretem végre magamban az Anyám részem. szeretek kézzel alkotni és rajzolni és varrni és hímezni és finomakat főzni, táncolni, zenélni, énekelni, kötni, társaságban szórakozni.
és szeretem most már, hogy egy csomó táplálkozási dologhoz értek, mert mikor gyerekkoromban tüdőgyulladással nyomtam az ágyat, Ő a másik szobában hangosan tanult a vizsgáira és én gyerekként szívtam magamba az infót, hiszen más dolgom nem volt. Akkor nagyon fájt, annyira vágyam rá, hogy odajön és megsimogatja az arcom és betakar és mesél nekem, mert beteg vagyok.
De nem - csak magolt és magolt - és hallgatta az előadásokat az MK27-ről és mondta vissza, háromszor, meghallgat, felmond, visszateker, meghallgat felmond, visszateker, meghallgat felmond...
Ő hogy mennyire felmondtam volna akkor én is abból, hogy a lánya legyek.
Nem értettem, hoyg teheti ezt velem, tanul, ahelyett hogy engem ápolna.
Persze ápolt ő, hiszen kaptam enni, meleg volt és ott volt ő is, csak nem velem.
Ment a maga álma után, hogy legyen igazi felsőfokú végzettsége, ne csak a diétásnővér-képző.
anyám orvos akart lenni, meg zongoraművész is akart lenni, és jól beszélte a franciát és az oroszt is. németül is beszélt. Rendkívül művelt volt. Nagyon sokat olvasott és minden operát ismert. Tényleg mindet. Egyszer együtt néztük a Tosca-t Szegeden a díszpáholyból. Csodálatos volt, persze hogy a végére elaludtam, pedig minden erőmmel azon voltam hogy lássam az esti csillagos égbolt jelenete, mert olyan csodálatos és magával ragadó volt az egész. egy kukkot se értettem belőle, de a szerelem mégis kézzel fogható volt. Életem egyik felejthetetlen élménye. Az érzés, a hangulat, hogy a legjobb helyről láthatom a csodát, ami ott lent a lábunk alatt történik.
Anyukám okos volt, de a műszaki dolgokhoz semmit se értett. MEglepő volt hog ybe tudta kapcsolni a robotgépet a konyhában...Nagyon vicces volt, és borzalmasan idegesítő, hogy 80 millió 900 ezerszer elmagyaráztam és leírtam neki a TV távirányító programozását, de neki mindig sikerült elrontania a csatornákat.
Eszméletlen ügyesen tudta manipulálni a környezetét. Be kell látnom ez hatalmas előny. De akkor sem akartam soha ilyen lenni. Jó, oké, jó ha az ember eszköztára számos megoldásra ad lehetőséget, de akkor sem akarok élni ilyesmivel.
Felismerés:
Ma reggel kimentem a teraszra megenni az ételt amit szerető férjem hozott tegnap. Csak hogy kint legyek végre, de nem mertem lemenni, mert a lépcsőn fáj feljönni.. csak gyönyörködtem a kertben, ami olyan, mint egy buja őserdő, és tele van mini repülőkkel, rovarokkal bogarakkal, madarakkal. az egyik költő mami majdnem lenyúlta a reggeli-ebédem. Nem félnek tőlem, megszokták, hogy itt biztonságban vannak. Imádom. Hatalmas érzés. A tanyán és itt is.
Szóval azon gondolkodtam a tegnapi és mai szédelgésem kapcsán, hogy kész, fel kell adnom, nem fogom bírni a gyógyszert. Bezzeg, ha Anyu itt lenne, Ő tudná mit egyek, tartaná bennem a lelket és meg is főzné - diétásan, ahogy mindig is tette. és akkor bumm, isteni szikra becsap, én ráeszmél, a hitem is tőle van, és azért nem volt olyan sokáig, mert azt a részt megtagadtam magamban.
Talán ezért jönnek most is a félelmek inkább, mint az erős vakhit a gyógyulásban.
(Minden nap eszmét cserélek a falamon levő Jézus Krisztus képpel, néha válaszol is, bár azt hiszem az is inkább én vagyok egy másik hangszínen...-nem szedek hallucinogéneket, fő a józan ész, a saját levében leginkább... )
Ó Anyu, hiányzol, sok gyötrelmen átmentünk mi ketten, együtt és egyenként is, de most hiányzik az Anyukám. és végre kimondtam hangosan ott a teraszon, szeretem magamban az Anyám részem.
Már kimondtam régebben is, de ez most más volt.
Sokkal mélyebb, megengedő. Egészen belülre a mélybe a felszín alatti réseken beszivárgó, és tárt kapukon beáramló, szelíd erő.
Ahogy a patak pici réseken átjutva messzire viszi az életet. Ez pontosan olyan volt.
Ott a teraszon, amit férjem két kezével épített az én terveim- mondjuk úgy, képi vágyam alapján - ott a családommal - még ha senki se volt jelen közülünk, csak én és az emlékek, ott megtörtént, önmagam egy részének megváltása.
Végre újra rátaláltam az örömre. A forrásra önmagamban, hogy KÉPes vagyok rá. KÉPes vagyok a sérelmek sűrű erdején átküzdve, szakadtan, és fáradtan, porosan, millió sebből vérezve átmenni az egyik legnehezebb vizsgán és elfogadni magamban az Édesanyám szerető örökségét.
ui: azért csak elérte, hogy a legszebb képét feltegyem a net-re az örökkévalóságnak :) Mondom, hogy nagymestere a manipulációnak ;)
#Solyomasszony #borelia #lyme #magyategészségügy #remény #kullancs #gyógyulás #anyalányakapcsolat
Megjegyzések
Megjegyzés küldése