46.nap
Ma végre volt erőm főzni magamnak.
Lerövidítettem a tabletták közti időrést, 5 órára, így talán be tudom érni magam és belefér a 4 egy napra.
9-14-19-24 és így, ha nem tudok felkelni reggel, akkor is megvan a 4.
Nagyon szédülök, időnként felugrik a vérnyomásom.
Próbálom kihasználni az időm és online kurzusokon képzem magam.
Hátha - hátha utána találok valami öröm munkát. Valami olyan tevékenységet, amiből lesz bevételem, vagy kitalálom miből legyen teljesen passzív jövedelmem.
Ebben az állapotban talán ez a legszörnyűbb. Mástól függsz.
Ha nincs tartalékod, nincs párod, vagy családod, aki segít nem is tudom, hogy lehet túlélni.
Végre olyat tanulok, amit szeretek.
Elmentem, egy íráskurzusra, azóta mindent leírok, minden gondolatot, ami segít könnyebbülni.
csak írok és írok és írok, a falra, a naplómba, papírra, netre, dobozokra, könyvek üres lapjaira. Hova szakadt belém ennyi szó? Mi történik? Ha kiírom mindet? üres leszek?
vagy ez is csak terelés? terel, hogy ne kelljen elvégezni a kötelezőt? hogy ne kelljen erőt feszíteni? ne kelljen megint megerőszakolni magam?
Megtanulom nem okolni magam, ha a kötelezőkre nem marad erő.
Megtanulom megbecsülni, ha valami sikerül.
Vannak jelek, hogy tán jobb, a lelkem könnyebb.
Tegnap egyébként elég nehéz nap volt. Visszamentem a maradék gyógyszerekért amit elsőre nem tudott kiadni a gyógyszertár. Iszonyat elfáradtam, csak vánszorogtam az úton az autómig. szerencsére vezetni még tudok. Percekig ültem és pihentem, hiába telt a pénzért parkolóidő, muszáj volt.
Végtelen időnek tűnt mire hazaértem. Aztán estére szakadni kezdett az eső, és hatalmas szeles vihar kerekedett. Mintha velem szenvedne a világ.
Ma nem mentem sehova, pedig jó lenne látni az állataim és megérinteni őket. Tőlük mindig örömérzés kapok ajándékba. Örülök, hogy léteznek, ha látom, hogy jól vannak és tudnak még szaladni.helyettem is szaladnak. Megszülettek a kislibák, őket is csak képről láthattam. és hogy hiányzik a 30 kg-os pici komondorunk. Olyan meleg puha és imád az ölembe mászni. Most milyen jó lenne ha melegítené a kezem lábam...
Kicsit megijeszt hogy olyan tüneteim vannak, mintha semmit se érnének a probiotikumok. De inkább nem gondolok erre.
Minden nappal közelebb a vége. Csak ki kell bírni.
ez még csak egy féle gyógyszer - ez a könnyű szakasz. De most nem gondolok arra se hogy lesz nehezebb.
Nagyon akarom hinni hogy ez a gyógyulás felé visz.
Minden reggel tesztelem a felkelést.
A zoknihúzás még mindig nehéz meló. De a felállás néha határozottan könnyebb már.
Lehet ez, csak 4 nap után is?
Persze hogy lehet. Ilyenkor azt is elképzelem, ha erősen hinnék a gyógyulásba gyógyszer se kéne.
Úgy tűnik azonban, van az a szint, ahol a gyógyszert nem lehet kihagyni.
Végül is, ha betegen képes voltam élni ilyen sokáig, akkor tán a gyógykezelést is túlélem.
És ha kihal a bélflórám majd újraépítem.
Nyilván egy orvos nem aggódna ez miatt annyira.
Mindegy is.
A mai nem egy Kazinczy díjas írás, csak arról szól, hogy tarts ki, ha sokkal jobban vagy ne bízd el magad, kezd el többet mozogni. Én is azt teszem. Néha egyszerű izomrángások törnek rám. Akkor rásegítek erőből, végül is az is mozgás.
Ma nagy nap van, de erről inkább nem írok. Most csak a túlélés a fontos,
és hogy akármitől is de könnyebb legyen végigcsinálni.
A mai öröm, hogy tudtam főzni finom ételt magamnak. és így van mit enni a gyógyszerhez. a teákat is sikerült magamba tölteni. Szauna továbbra sincs itthon és forró fürdőt továbbra se merem, szóval mindent megtettem, ami tudtam. Mára ennyi.
A mozgás öröme legyen veletek! (vagy legyen Önnel, kedves olvasó)
#Solyomasszony #öröm #agyógyulásútja
Lerövidítettem a tabletták közti időrést, 5 órára, így talán be tudom érni magam és belefér a 4 egy napra.
9-14-19-24 és így, ha nem tudok felkelni reggel, akkor is megvan a 4.
Nagyon szédülök, időnként felugrik a vérnyomásom.
Próbálom kihasználni az időm és online kurzusokon képzem magam.
Hátha - hátha utána találok valami öröm munkát. Valami olyan tevékenységet, amiből lesz bevételem, vagy kitalálom miből legyen teljesen passzív jövedelmem.
Ebben az állapotban talán ez a legszörnyűbb. Mástól függsz.
Ha nincs tartalékod, nincs párod, vagy családod, aki segít nem is tudom, hogy lehet túlélni.
Végre olyat tanulok, amit szeretek.
Elmentem, egy íráskurzusra, azóta mindent leírok, minden gondolatot, ami segít könnyebbülni.
csak írok és írok és írok, a falra, a naplómba, papírra, netre, dobozokra, könyvek üres lapjaira. Hova szakadt belém ennyi szó? Mi történik? Ha kiírom mindet? üres leszek?vagy ez is csak terelés? terel, hogy ne kelljen elvégezni a kötelezőt? hogy ne kelljen erőt feszíteni? ne kelljen megint megerőszakolni magam?
Megtanulom nem okolni magam, ha a kötelezőkre nem marad erő.
Megtanulom megbecsülni, ha valami sikerül.
Vannak jelek, hogy tán jobb, a lelkem könnyebb.
Tegnap egyébként elég nehéz nap volt. Visszamentem a maradék gyógyszerekért amit elsőre nem tudott kiadni a gyógyszertár. Iszonyat elfáradtam, csak vánszorogtam az úton az autómig. szerencsére vezetni még tudok. Percekig ültem és pihentem, hiába telt a pénzért parkolóidő, muszáj volt.
Végtelen időnek tűnt mire hazaértem. Aztán estére szakadni kezdett az eső, és hatalmas szeles vihar kerekedett. Mintha velem szenvedne a világ.
Ma nem mentem sehova, pedig jó lenne látni az állataim és megérinteni őket. Tőlük mindig örömérzés kapok ajándékba. Örülök, hogy léteznek, ha látom, hogy jól vannak és tudnak még szaladni.helyettem is szaladnak. Megszülettek a kislibák, őket is csak képről láthattam. és hogy hiányzik a 30 kg-os pici komondorunk. Olyan meleg puha és imád az ölembe mászni. Most milyen jó lenne ha melegítené a kezem lábam...
Kicsit megijeszt hogy olyan tüneteim vannak, mintha semmit se érnének a probiotikumok. De inkább nem gondolok erre.
Minden nappal közelebb a vége. Csak ki kell bírni.
ez még csak egy féle gyógyszer - ez a könnyű szakasz. De most nem gondolok arra se hogy lesz nehezebb.
Nagyon akarom hinni hogy ez a gyógyulás felé visz.
Minden reggel tesztelem a felkelést.
A zoknihúzás még mindig nehéz meló. De a felállás néha határozottan könnyebb már.
Lehet ez, csak 4 nap után is?
Persze hogy lehet. Ilyenkor azt is elképzelem, ha erősen hinnék a gyógyulásba gyógyszer se kéne.
Úgy tűnik azonban, van az a szint, ahol a gyógyszert nem lehet kihagyni.
Végül is, ha betegen képes voltam élni ilyen sokáig, akkor tán a gyógykezelést is túlélem.
És ha kihal a bélflórám majd újraépítem.
Nyilván egy orvos nem aggódna ez miatt annyira.
Mindegy is.
A mai nem egy Kazinczy díjas írás, csak arról szól, hogy tarts ki, ha sokkal jobban vagy ne bízd el magad, kezd el többet mozogni. Én is azt teszem. Néha egyszerű izomrángások törnek rám. Akkor rásegítek erőből, végül is az is mozgás.
Ma nagy nap van, de erről inkább nem írok. Most csak a túlélés a fontos,
és hogy akármitől is de könnyebb legyen végigcsinálni.
A mai öröm, hogy tudtam főzni finom ételt magamnak. és így van mit enni a gyógyszerhez. a teákat is sikerült magamba tölteni. Szauna továbbra sincs itthon és forró fürdőt továbbra se merem, szóval mindent megtettem, ami tudtam. Mára ennyi.
A mozgás öröme legyen veletek! (vagy legyen Önnel, kedves olvasó)
#Solyomasszony #öröm #agyógyulásútja
Megjegyzések
Megjegyzés küldése