41nap

1. Fejfájás nulla
2. reggeli térd fájás hogy nehezebb legyen felkelni - 5-ös egy 10-es skálán
3. csípő - na az még mindig 8-as 
4. fura szúrás - ijesztő- elmúlt - valahol...
5. kézduzzadás volt - már jobb.
6. reggeli szomszéd frusztrált kutyái Napüdvözlet és ébresztés megvolt - hogy miért nem foglalkozik velük??? és veszi észre végre, hogy szenvednek a kutyái????????????
7. idegbaj szint reggel 2-es (mert már csak rezignáltan nyugtázom, hogy má megint... 

Vasárnap - régen ez vásárnap volt és hajnalban keltek a vásározók és vásárba menők is.
Közösségi ünnep volt ez, hasznos és szép dolgok kerültek a műves emberekhez a termelőkhöz, cserébe fémpénzeket gyűjtöttek amivel más mesterek műveit vásárolhatták meg vagy fogászhoz mehettek, ami akkor még a borbély volt.
Ha esett az eső sár volt, ha sütött a nap akkor por. Tavasszal virágillat ölelte körbe a vásártereket, csak a halasnak és a húsosnak lehetett más "illata" - és persze az élő állat árusoknak.

Állatok, helyben vagyok, adni-venni, mennyire nem visz erre rá a lélek. Venni még igen. mert tudom, hogy mi gondoskodunk róla és ellátjuk a szükségletet és azon felül is foglalkozunk velük.
De eladni - ezt sose tudtam.
Talán ezért nem adok el nyuszit - bár kéne. Meg a malacokból is kéne, hadd éljenek boldogan másik csordát alapítva a kanok, és hadd ismerkedjenek másokkal a nőcik.

Az állatok a megváltók.
Nem akarok gondolni sem rá mit tesznek velük nagyüzemileg, legszívesebben tényleg soha többé nem ennék húst, ha ez valóban megoldaná.
De nem fogja, mert a húsipar inkább a szeméttelepre gyárt, mintsem feladja és átformálja a gyártást.

Ha nem lennének hűtőszekrények, sokkal kevesebb hús fogyna.
Ha élő állatok formájában kaphatnák csak meg az emberek a húst, nagyon kevesen ennének csak.
(arra a verzióra nem gondolok, hogy milyen nyomorúságos levágások lennének ebből)

Jesszus, mi van ma vele, csupa véres horror.
Nem baj, kirakattam a bloggal a 18-as karikát. Gyerekek inkább ne olvassanak abusus-ról meg erőszakról.

Reggeli könnyed témák, vér és erőszak, Helyeben vagyunk.

Érdekes ez a betegség - kezdem azt érezni ez önmagammal megismerkedés útja.
Eddig mindig mások voltak előrébb - most muszáj, hogy magam helyezzem az első helyre.
Eddig mindig az volt fontos másnak ne árts, másnak használj, más igényei szerint. - most
kénytelen kelletlen a magam kívánságait kell felfedeznem, mert ez segít JÓL lenni és így tudok segíteni a testemnek, hogy a stresszel már ne kelljen küzdenie.
Most meg kell ismernem, mi az amit szeretnék.

Szeretnék kertet, ahol gyöngyösök és madarak hada kell a kullancsok ellen?
Szeretnék városban élni? soklakásos házakban, ahol zsong az élet és zsibong az ember?
Egyrészt biztos tudok, falura többé soha. Itthon biztosan nem. Angliában igen,
még mindig emlékszem annak a pici templomkertnek a hangulatára, ahol épp akkor harangoztak, amikor ott jártunk. Láttam az emberek arcát - ott KÖZÖS-s-ÉG volt. Tisztelet volt, össszetartás volt.
Máshogy elég furán szóltak volna a harangok. Ott igazi szentség volt. Az emberek között.
Nem akarom elhagyni a hazám, a házam. Egész gyerekkoromtól arra vágytam hogy a városban legyen egy csodás kertes házam, titkos kerttel.

Most megvan - de a környezet élhetetlenné teszik. Repülök és drónok meg motoros sárkányok törnek az intim szféránkba. a szomszéd idegbetegkutyái üvöltenek riadót a csendes pihenődbe, és napon száradó ruhát akár a füstölőbe is akaszthatnád, mert mire megszárad a szomszéd telefüstöli a kolbásza szagával. Hát csókolom, nem ez az amit elképzeltem. Nem is az amerikai kerítésmentes mindenki mindent lát övezet - nem a (na megint nem jutnak eszembe a szavak) ja Külvárosi feleségek, vagy valami hasonló sorozat volt - nem néztem igazán.
Olyasmi, ahol elég nagy a kerted, ahol esetleg folyó vagy patak van a hátsó udvar végén, ahol van magánéleted, a fák kellemesen árnyalják és védenek a fenti kinti belátástól és CSEND van,

Ilyenkor mindig az Apám jut eszembe, "az a jó édes apád", ahogy ő mondaná, mennyire kérte, hogy maradjak csendbe ne hallgassam a magnót (akkor még kazettás magnók voltak, semmi áj izék, se mp3 vagy hasonlók, sőt még videó magnó sem volt. ) és nekem kellett a zene, de Ő CSENDre vágyott, és én balga nem adtam meg neki. Sajnálom Apu, igazán, ha tudtam volna akkor ezt, amit most szó nélkül kikapcsolom a magnő és elmegyek veled sétálni csendben madarakat hallgatva, tücsköket figyelve, csigákat kerülgetve.
Hiába menekült a szőlőbe, ott is csak részben kaphatta meg azt amit én most élvezek a tanyánkon néha. Madárcsicsergés - hogy hiányoznak a sárgarigók trillái - a fák susogása a szél selymein.
Ő beszélgetett az állatokkal - talán ezt is tőle örököltem. Jó örökség. szeretem. Köszi Apu.

No, most hogy kiírtam magamból a mai penzumot, szerintem elég lényeges dolgokról ejtettem szót.
Nézzük mi vár rám ma, mit tudok megélni, mire jutok, vajon lépek-e életerősebb lábakon? vajon jutok-e kettőre vagy háromra az 1 után?
Jó lenn megélni a fájdalommentes szabad mozgás örömét újra.
Csak egy kicsit csak pár percre, aztán persze a cél a folyamatosan.
Most azonban beérném pár perccel is vagy egy órával, egy röpke órácskával, amikor könnyeden megyek, állok, ülök és mozdulok. Amikor eszembe jutnak a szavak, a megfelelő időben, amikor nem urál a papíron a betű a szemem előtt, amikor fájdalom nélkül tudom a számhoz emelni a vizespoharat.
Meglátjuk...

#sikerszerűnap #solyomasszony #lyme #borelia