40.nap
1/5-e kész van. (egyötöde)
Néztem a beadott pályamunkákat egy grafikai pályázat oldalán. hááát - vagy sose leszek grafikus - nem az nem lehet, vagy nagyon gyorsan nagyon sokat kell fejlődnöm, hogy behozzam a 30 év hiányt.
Tegnap azt találtam mondani, hogy a szüleim voltak az oka, hogy gyerekként nem léptem a vágyott útra. és EZ - ez nem terelés és hárítás és nem is hibáztatás, pusztán a tény rögzítése. Nem az én hibám. Apám kedvence alapján "Mások vittek rossz utakra engem... a mások bűne, nem az én hibám..." - Itt nincs szó senki bűnéről. Ők a legjobbat akarták nekem, legyen egy jól fizető szakmám, amiben dolgozva jól megélek. No, ez a cél sikerült. 30 évet szívtam, a második felében szépen megéltünk belőle, az első felét hagyjuk, az pazarlás volt, az idővel, a fiatalsággal, az életemmel... Volt, elmúlt.
Ismét felismerésem, ha 30 évig olyanból tudtam megélni és végig tudtam csinálni úgy hogy egy professzionális szintre fejlődtem, akkor mi lenne, mi lesz, mi lehet, ha olyat csinálok amiben örömöm is lelem? Jón a közhely: Meglátjuk, a vak is azt mondta - tisztelem a vakokat, és látásukban korlátozottakat. Ahogy a kézzel-lábbal festőket és rajzolókat is.
No, ez az alap, erre kéne építeni - Egy ház építéséhez látnod kell a végét, látnod kell a teljes képet, hova akarsz eljutni, mi a cél - KÉPEN.
Mind a fenti állomásokban gyakorlott vagyok, nem mondanám mesternek magam egyikben sem. Kezd összeállni a kép. Köszönöm Jázmin - a tegnapi hatalmas segítség volt.
Az Udemy a virtuális könyvtáram, és egyetemem, amit én választottam. Most éppen a pentool-t tanulom - és már megnéztem és sokat tanultam egy csomó másból, pl a karakterek rajzolásából, hogy lesz nő vagy férfi egy szín, egy forma, mit mond, tudat alatt hogyan hat - ez az én igazi világom.
Manipuláció, amikor reklámoznak vele - DE Őszinte Élet teremtés, ha jól használjuk."
Eredményeim a gyógyulás úton: fel tudom emelni mind a két kezem már a fejem fölé - viszonlag fájdalom nélkül, könnyedén.
Délután 16-ig általában nem fáradok el letaglózódva. - csak utána.
A késztetésem már megvan a fizikai mozgásra, és amikor megteszem, időben befejezve jól is esik.
Izomlázas tünetek sajnos maradtak.
A tickelés már 1 napja nem jelentkezett. Eddig minden nap volt!!!
Ez a 11. nap - és nem minden nap tudtam bevenni a 4 szemet.
Ez fontos azoknak akik ezen az úton járnak - itt még nincs hurrá meggyógyulunk érzésed.
Itt még csak az van, hogy "na, talán mégis"
mozogni kellene sokkal többet, sajnos ez nem olyan hogy "agyban dől el" - agyban max az döl el, hogy ki akarok tartani, és igen, elfogadom, hogy ez az út, mert a többi nem működött.
Meg az dől el agyban, amit már írtam "elfogadom, hoyg most kell megtalálnom ami segít, Most önvád helyett türelem van, és düh helyett elfogadás, ha valami nem megy, vagy nem úgy sikerül"
Ha ezeket megteszed magadért, sokkal jobban leszel. - lelkileg.
Nehezítésként tegnap meghalt öreg barátunk - pontosan nem tudom mennyit élt, mert örökbe fogadtuk. Velünk 13 éve volt megbecsült családtagként. Volt igazi állatcsaládja is. 8 gyönyörű gyermeke, és boldogan élt, egészen tegnap délutánig, amikor szerintem a legszebb kapun álmodta át magát az Égi világba. Elszenderült a végtelen jólét és örömmozgás világába. Ahol vélhetően nincs fájdalom, sem félelem, talán csak szemlélődés és béke. Talán.
Egy biztos, megtette amiért jött, elvégezte a feladatát. Nagykutya büszke lehet rá, és méltó helyét elfoglalhatja az Angyali segítők országában.
Egy ilyen történet erősen megviseli a gyógyuló szervezetet, mert a halál nem kiszámítható, hiába tudod hogy eljön, amikor eljön, megáll az idő, kis résnyire felnyílik az örökkévalóság kapuja, és bevilágítja a fontos dolgok szigetét a lényegtelen dolgok óceánjában.
és amikor meglátod ezt a képet, akkor elszomorodsz, és megfogadod, és takarítani és lomtalanítani kezdesz, de végül rájössz, hogy a lomtalanítás is elpazarolt idő - inkább azokkal akarsz lenni, akikkel jól érzed magad, mert elfogadnak, olyannak amilyen vagy, elviselik a fájdalmad, néha még osztoznak is benne, melletted vannak jóban rosszban, és örülnek, ha Te velük vagy elvárások és ítélkezések nélkül- Ők a barátaid - az IGAZI barátaid.
az emberek nem igazán képesek erre, túl sok sérülésük van, túl sok maszkjuk és álarcuk, túl sok szerepet kényszerít rájuk a világ, és néha ottmaradnak a szerepeikben, és olyankor felértékelődnek az elvárásaik, és te nem tudsz felnőni hozzájuk, elérhetetlenek. Küzdened kell hogy megfelelj, és ez már nem barátság, ez már megalázkodás, önmegtagadás, megfelelési kényszer - és az sose vezet jóra.
Ma igen hosszúra engedtem. Engedtem hadd menjen... ez valóban SZER - elem.
A szeretet - nekem - , ha hagyod, hogy olyan legyen amilyen lenni képes. és azzal együtt élsz vele és fogadod el. A kutya nem pusztán szereti a gazdáját - a barátját, hanem a emberbarátja részévé válik, igazi kutya-ember kapcsolatban szimbiózis van - egymás teljes egész elfogadásával és illesztésével, ahol az ember része a kutya, mint egy szerv, a szíved, a májad, vagy épp a lelked fele. - és ez nem elvárás - ez az Természetes Lét maga.
#őszinte #teremtés #solyomasszony
Néztem a beadott pályamunkákat egy grafikai pályázat oldalán. hááát - vagy sose leszek grafikus - nem az nem lehet, vagy nagyon gyorsan nagyon sokat kell fejlődnöm, hogy behozzam a 30 év hiányt.
Tegnap azt találtam mondani, hogy a szüleim voltak az oka, hogy gyerekként nem léptem a vágyott útra. és EZ - ez nem terelés és hárítás és nem is hibáztatás, pusztán a tény rögzítése. Nem az én hibám. Apám kedvence alapján "Mások vittek rossz utakra engem... a mások bűne, nem az én hibám..." - Itt nincs szó senki bűnéről. Ők a legjobbat akarták nekem, legyen egy jól fizető szakmám, amiben dolgozva jól megélek. No, ez a cél sikerült. 30 évet szívtam, a második felében szépen megéltünk belőle, az első felét hagyjuk, az pazarlás volt, az idővel, a fiatalsággal, az életemmel... Volt, elmúlt.
Ismét felismerésem, ha 30 évig olyanból tudtam megélni és végig tudtam csinálni úgy hogy egy professzionális szintre fejlődtem, akkor mi lenne, mi lesz, mi lehet, ha olyat csinálok amiben örömöm is lelem? Jón a közhely: Meglátjuk, a vak is azt mondta - tisztelem a vakokat, és látásukban korlátozottakat. Ahogy a kézzel-lábbal festőket és rajzolókat is.
No, ez az alap, erre kéne építeni - Egy ház építéséhez látnod kell a végét, látnod kell a teljes képet, hova akarsz eljutni, mi a cél - KÉPEN.
Tehát "Azért akarok grafikus lenni, mert a szónál és a gondolatnál is erősebb teremtő a KÉP - nem véletlenül ezzel hipnotizálnak. TV-film-reklámok. KÉP - SZó - HANG - írás - gondolat - vágyAz összes autóm így teremtettem. Volt egy képem a vágyamról - és lőn. Nem azonnal, de élhető időn belül.
A teremtés folyamat a vággyal kezdődik, és végül a kép megalkotásában teljesül ki, ami a fizikai világban megvalósulhat. s meg is valósul.
Mind a fenti állomásokban gyakorlott vagyok, nem mondanám mesternek magam egyikben sem. Kezd összeállni a kép. Köszönöm Jázmin - a tegnapi hatalmas segítség volt.
Az Udemy a virtuális könyvtáram, és egyetemem, amit én választottam. Most éppen a pentool-t tanulom - és már megnéztem és sokat tanultam egy csomó másból, pl a karakterek rajzolásából, hogy lesz nő vagy férfi egy szín, egy forma, mit mond, tudat alatt hogyan hat - ez az én igazi világom.
Manipuláció, amikor reklámoznak vele - DE Őszinte Élet teremtés, ha jól használjuk."
Eredményeim a gyógyulás úton: fel tudom emelni mind a két kezem már a fejem fölé - viszonlag fájdalom nélkül, könnyedén.
Délután 16-ig általában nem fáradok el letaglózódva. - csak utána.
A késztetésem már megvan a fizikai mozgásra, és amikor megteszem, időben befejezve jól is esik.
Izomlázas tünetek sajnos maradtak.
A tickelés már 1 napja nem jelentkezett. Eddig minden nap volt!!!
Ez a 11. nap - és nem minden nap tudtam bevenni a 4 szemet.
Ez fontos azoknak akik ezen az úton járnak - itt még nincs hurrá meggyógyulunk érzésed.
Itt még csak az van, hogy "na, talán mégis"
mozogni kellene sokkal többet, sajnos ez nem olyan hogy "agyban dől el" - agyban max az döl el, hogy ki akarok tartani, és igen, elfogadom, hogy ez az út, mert a többi nem működött.
Meg az dől el agyban, amit már írtam "elfogadom, hoyg most kell megtalálnom ami segít, Most önvád helyett türelem van, és düh helyett elfogadás, ha valami nem megy, vagy nem úgy sikerül"
Ha ezeket megteszed magadért, sokkal jobban leszel. - lelkileg.
Nehezítésként tegnap meghalt öreg barátunk - pontosan nem tudom mennyit élt, mert örökbe fogadtuk. Velünk 13 éve volt megbecsült családtagként. Volt igazi állatcsaládja is. 8 gyönyörű gyermeke, és boldogan élt, egészen tegnap délutánig, amikor szerintem a legszebb kapun álmodta át magát az Égi világba. Elszenderült a végtelen jólét és örömmozgás világába. Ahol vélhetően nincs fájdalom, sem félelem, talán csak szemlélődés és béke. Talán.
Egy biztos, megtette amiért jött, elvégezte a feladatát. Nagykutya büszke lehet rá, és méltó helyét elfoglalhatja az Angyali segítők országában.
Egy ilyen történet erősen megviseli a gyógyuló szervezetet, mert a halál nem kiszámítható, hiába tudod hogy eljön, amikor eljön, megáll az idő, kis résnyire felnyílik az örökkévalóság kapuja, és bevilágítja a fontos dolgok szigetét a lényegtelen dolgok óceánjában.
és amikor meglátod ezt a képet, akkor elszomorodsz, és megfogadod, és takarítani és lomtalanítani kezdesz, de végül rájössz, hogy a lomtalanítás is elpazarolt idő - inkább azokkal akarsz lenni, akikkel jól érzed magad, mert elfogadnak, olyannak amilyen vagy, elviselik a fájdalmad, néha még osztoznak is benne, melletted vannak jóban rosszban, és örülnek, ha Te velük vagy elvárások és ítélkezések nélkül- Ők a barátaid - az IGAZI barátaid.
az emberek nem igazán képesek erre, túl sok sérülésük van, túl sok maszkjuk és álarcuk, túl sok szerepet kényszerít rájuk a világ, és néha ottmaradnak a szerepeikben, és olyankor felértékelődnek az elvárásaik, és te nem tudsz felnőni hozzájuk, elérhetetlenek. Küzdened kell hogy megfelelj, és ez már nem barátság, ez már megalázkodás, önmegtagadás, megfelelési kényszer - és az sose vezet jóra.
Ma igen hosszúra engedtem. Engedtem hadd menjen... ez valóban SZER - elem.
A szeretet - nekem - , ha hagyod, hogy olyan legyen amilyen lenni képes. és azzal együtt élsz vele és fogadod el. A kutya nem pusztán szereti a gazdáját - a barátját, hanem a emberbarátja részévé válik, igazi kutya-ember kapcsolatban szimbiózis van - egymás teljes egész elfogadásával és illesztésével, ahol az ember része a kutya, mint egy szerv, a szíved, a májad, vagy épp a lelked fele. - és ez nem elvárás - ez az Természetes Lét maga.
#őszinte #teremtés #solyomasszony
Megjegyzések
Megjegyzés küldése