Halál

Van egy pillanat, amikor a testből elillan a lélek. Kisuhan, mint egy sóhaj.
Ott abban a pillanatban megáll az idő, a test elindul a bomlás bűzös útján.
Pár pillanatig, percekig még meleg, a szív már nem dobban, talán az agy még érzékel.
Megáll az áramlás.
Vége van.
Hideg, merev,
a bomlás bűzös felpuffasztó rothadás. A halál szaga. Elég csak egy kis részt beszippantani és egész nap a szádban érzed.
Még van 1-2 napod, amikor még látod, hamar eltűnik a szem, beesik
nem csak fénye nincs már, lénye sem marad.
a szőr érintése is hideg, merev.
a megszokott mozdulat elveszett
vége van, soha már.
Elillan az élet, vele mindaz a boldog napfény, ami mellette volt.
Itt volt, átröppent az életen.
futott, ugatott, meleg volt, szeretett, szeretted.
Néha felbosszantott, néha fájt neki hogy ott hagyod.
együtt aludtatok, együtt ettetek, együtt pisiltetek...
Együtt - már csak akkor ha Te is átmész odaát.
Ha VAN odaát, akkor biztosan ott fog várni rád. Talán Ő nyitja neked a kaput, hogy tudd minden jó vár, nem kell félned, hiszen Ő már ott van és előkészíti neked a helyed.