Abusus és belviszályok 1.

Ennek az írásos dolognak hullámzó fázisai vannak. Az elején még tudtam követni a fejemben cikázó gondolatokat és ki is jött a kezemen át a papírra - net-re vetve. De most annyira begyorsult, hogy még a hangfelvevővel sem tudok rohanni az lélekagyam után.

Már csak a címeket vésem a papírra.

Miről is kéne - vágyok - írni..

 Háború és gyermekáldás.
Viszonyok és iszonyok (azt hiszem van ilyen film is)
Pocsolyában kapálózva majdnem megfulladni.
A megváltó állatvilág.
Köznép és közlét - a sivár pokol.
Vinnyogó városi kutyák éhező csordái.
Röptető alkotás - átrajzolt napjaim.
Szerelmem Mosolytanya.
Halál-OK.

írom az 50 napos naplóm... ide a blogra, senki se olvassa. Nem baj, Bár jól esne, de mindennek eljön a maga ideje, vagy mégsem. Én felröpítem amit gondolok, és az antennák majd fogják a jelet. Ha nincs antenna hozzá, végül is az sem baj.

Kaptam egy érdekes tippet egy marketingestől - csak azt írd le magadról, amit a TV-ben az arcoddal is elmondanál...

Jó vezérelv, de egyáltalán nem tudom, mit mondhatok el úgy, hogy ne az legyen a vége, hogy megköveznek, vagy leköpnek az utcán.

Szívem szerint az abusust is főműsorban mesélném el a híradóban.- mert annyira fontos hogy tudják mi mit okoz, és hogy
az abusust elkövető abusor nem magától lesz ilyen,
nem annak születik.
ez nem felmentés, ez tény.❤

Emlékszem milyen mély felháborodást éreztem mikor megjelent a témában egy könyv, egy olyan ember tollából, aki nem élte át ezt, "csak" beszélt olyanokkal akik átélték.

Jó eséllyel sosem fogom elolvasni azt a könyvet - kb 100% hogy kívülállóként nem tud hitelesen írni róla.

Valóban nincs traumaverseny, ahogy B.V. tanítja és írja a könyvében.(ez egy másik könyv ;) nem a fenti amiről szóltam)

Mivel a hatásai hasonlók, akkor is ha nincs behatolás, és nem hosszú időszakot ölel fel (több év)

De abban van különbség - hatásában is! - hogy melyik évedben, mely fejlődési szakaszban ér az erőszak.

Mindegyiknek más a feldolgozási folyamata, mások a lépések, és nem mindegy milyen mélyen van önmagadban az emlék eltemetve.

Akin megtörténik a behatolás - pont mint amikor a személyes teredbe lép valaki akit nem hívtál és nagyon irritál, hoyg ott van - az sajnos bejut a testmemóriába, és szinte kitörölhetetlenül benne is marad, egész életedre.

Nekem még nem sikerült kiütni - talán ha átmennék a tűzön, szó szerint, ha átmennék a parázson tűzönjárás címén, de valahogy sose volt hozzá se bátorságom, se a józan eszem nem engedi.

Talán ez a legfontosabb cikk, amit megírhatnék, hogy honnan jön ez az egész, és hová tart, hogy lehet felvágni és befejezni a kört. Nekem sikerült. - lehet hogy egy "szak"ember ezzel vitatkozna, de neki fogalma sincs honnan jöttem és hol vagyok most.

Jártam pszichomókushoz - nem is egyhez. - semmit se ért. A gyerekkori abusus minden abszolút minden tünetét kristálytisztán mutattam magamról - mégse tűnt fel neki. Adott gyógyszert és azt mondta tanuljak tovább. Nagy ötlet volt, 9 évem ment rá a semmire...Helyette lázadni kellett volna ki-LÁZ-ni magamból a borzalmat a fájdalmat a félelmet a mélyben kavargó tekergő szörnyet, ami ott van és pislog a nagy világít szemével és lehúz a félelem poklába.

Az, hogy az indexen megjelent egy sorstársam írása, öröm is volt és valami olyan elementáris mélyről feltörő nem tudom mi, hogy tombolásra bírt. Számomra meglepő módon.

azt találtam mondani, hogy na tessék, megint én vagyok a balek, a vesztes - ne nem publikáltam a story-m, mert tudom, hogy másoknak még az olvasása is traumát okozhat - volt rá példa - és aki megírja, az megkapja az index kezdőlapján a helyet.

Mielőtt félreértés lenne, - nem az zavart, hogy az a cikk végre eljutott a nyilvánossághoz - hanem az hogy én már megint önmagam csapdájába estem.

Hogy másokat ne bántsak, megtartottam a részleteket, és ezzel megint magam soroltam hátrébb. - és ez borzalmas, mert az történik, amivel továbbgyűrűzik az erőszak, ha tekintettel vagy másokra, ha nem akarod őket bántani, mert tudod mennyire fáj, hiszen veled is erőszakot tettek, akkor mindig te maradsz alul, mindig te leszel az áldozat - de én nem erőszakkal akarok kijönni innen - (na és akkor most pszichomókus széles vigyorral mondaná, ugye hogy ugye, még nincs túl rajta kedvesem...)

De, mert most már legalább ezt el tudom mondani, legalább az ilyeneknél értem, hogy mi történik, és miért.

Erősen gondolkodom rajta, hogy kendőzetlenül a népek arcába vágom a politikai háttér miatt elkövetett és végigélt rettegésben töltött éveket.

Amikor egy család teljesen kiszolgáltatott volt, elég volt ha egy aberrált munkásőr bérencet beházasítottak egy Erdélyből-Párciumból kitelepített áttelepített családba - megfigyelőként.

Nem volt elég hogy mindenüket elvették, hogy a gyönyörű házuk, minden vagyonuk odaát maradt, még a lányaik és azok lányainak nőségét is le kellett nullázni. Köszönjük hatalmasok, köszönjük háborúk, köszönjük önkény és mérhetetlen hatalomvágy. tudjuk hogy titeket is sérült anya nevelt fel, tudjuk hogy titeket is vert vagy megerőszakolt az apátok a keresztapátok, vagy épp a nagynénétek.

és tudom, hogy nem egyszerű felvágni a kört, de lehet.

A szellemet ki kell engedni a palackból és csontvázak hulljanak ki a szekrényekből, nem sötét mélyükön van a helyük, hanem a talajban mint értékes foszfor táplálniuk kell az egészségesen fejlődő most zöldülő növényeket.

Minden borzalom átalakítható éltető termőfölddé, csak meg kell találni hozzá a módszert és az átalakító gombákat és talajparányokat. Van megoldás, de csak ha nem hagyjuk megrohadni és mélyből bűzösen felböffenni a múltat. Talán mi vagyunk a megváltó nemzedék. Akkor uccu neki, a végtelenbe és tovább irány az égig-érő paszuly teteje.🌿

Olyan ez, mint legyőzni a boreliát, csinálod, fáj, legyőzöd a gyógyszer bevétel iránti iszonyt, és reméled a jobbulást, közben mozogsz, hoyg a méreg mindenhova eljusson és kiölje az intruder hadat. Dühöngsz, remélsz, feladnád, de mégse, mert hinned kell és küzdened tovább és küzdelmed nem más, mint a kitartás, a minden nap meghozott döntéseid, és megéld fájdalmad elviselése. Megtartod önmagad az Életben.

Mert az Erőd, Te magad vagy. (lásd egy régebbi írásom: 201808-az-erod-te-magad-vagy)

Köszönöm, ha végigolvastad, nagyon jól esett ezt leírni, kissé megkönnyebbültem.