39.nap
Őszintén szomjazok rá hogy emberek olvassák az írásaim.
Kellene az elismerés, jó lenne.
Kezd éledezni bennem a tettvágy. Rég volt már ilyen. Ez a gyógyulás. Ki akar törni az élet.
Gyenge lábacskáin fel-fel áll, majd popsijára huppan, ami sajna nem védi meg az esés fájdalmától.
Képes voltam fájdalom sikkantások nélkül feljönni a lépcsőn (3 lépcsőfokról beszélek, nem az Eiffel torony és nem is a St. Paul Cathedral 440 lépcsője, kb ennyit számoltam a csúcstól lefelé, sok-sok éve már. azt hiszem ott ment szét a térdem első körben, utána egy jó kis 10-20 km-es gyaloglás az esti jazz után az utolsó buszhoz... Ja ott a lefelé 440 lépcső meghaladta az aktuális edzettségi szintem.
Fiatal koromban szálltam, repültem a lépcsőkön. De jó is volt.
Szeretem a májust, most különösen kellemes. Olyan mint mikor gyermek voltam még. Hűs, de mégis csintalanul napos, árnyas, és mégis felmelegít.
Fűteni még érdemes esténként, napközben meg tárva nyitva az ablakok. Végre jön a zöld illata, a bodza most virágzik, remélem lesz olyan méhész aki készít bodza mézet. (Co by me)
Akác nincs, helyette bodza van.
Imádom az életem, ehhez nem kellett kullancs által okozott fertőzés, hogy felismerjem.
Nehéz falakat bontogatok. Meg kell tudnom mit akarok még megélni, meg el tudnom hol akarom mindezt és milyen formában. A falbontás nagy munka, és fel is szabadít a sok elnyomott feszítő dübörgő dühtől. Imádtam falat bontani, poros volt, meg a kezemre is sikerült jó nagyot ráütni kalapáccsal - nem tört el, de 2 napig dagadt volt - világbajnok érzés volt hogy képes vagyok falakat bontani. Most ezt teszem a lelkemben. Ott nem olyan király. Felszabadít, viszont félelem és fájdalom a poros már-már penészedő hideg sarkokban, a miértek özönében elárasztanak, néha fulladok.
A szívem még nem szabad, fizikai szinten is megvisel a mozgás.
Tegnap a valóságban is sikerült selejteznem. Első igazi KonMari köröm végén szépen rendezetten csoportosítva az átalakítandók, az alapanyagnak tekintendők - na ezek 2 év alatt dohosodtak... kukába vele. Ami hasznos azt újra ki kell mosnom. Lesz belőle menő hátizsák, funkcionális.
Jó érzés volt, mikor tegnap elővettem a porszívót, és éreztem magamban az erőt, hoyg na végre fel tudok takarítani. Sajnos az elővételnél tovább nem jutottam, talán ma.
Türelem, türelem, türelem. Mindig csak egy lépést.
Rengeteget tanulok. Ülni egész jól tudok, és a net-en fellelhető eszméletlen mennyiségű tananyag elég jól leköt.
Jógázni kéne, tegnap is kipróbáltam - még megy a kezem felemelése a fejem fülé, bár estére már jobban fáj.
A csípő nem enyhül, a térd kissé igen, a kéz még nem tart olyan erősen, de a ballal már tudtam nyitni bébipapit kés nélkül is.
Kicsi lépések, erősítenek, mert újra élem, hoyg KÉPES vagyok rá. Megoldom, egyedül is.
Ezért kell tenni és nem hagyni. Ebből lesz a belső erő. Tudod, hogy képes vagy rá.
Tudod hogy képes vagy türelmesen várni, hogy képes legyél rá - újra.
A napi 4 bevétel már nem okoz gondot, időben sem és evésben sem.
Az aktuális stressz még gond. Pl ha jön egy ajánlott leél valami hivataltól, az nehéz. Levelet írni hogy megvédjem a jogaim, és én mondjam meg egy hivatalnak, hoyg "hahó, el tetszettek téveszteni a házszámot, nem lehetek adóalany, ha nincs a tulajdonomban a megadóztatott ingatlan" - hihetetlen hogy ilyenekkel kell az időt tölteni. Ott a nyilvántartás, tudják, hoyg eladtam, mert az új tulajdonos bejelentette! - rémálom. - kártérítés? amiért jogtalanul használják az adataim, jogtalanul zaklatnak és ezzel hátráltatják az egyébként sem köz finanszírozott gyógyulásom!!!
Őszintén kívánok nekik sok-sok kullancsot képletesen és életben is. Próbálják ki. Majd rájönnek mit tesznek. Emberek kínozzák egymást. ez a mai világ.
Örülnék, ha a gyógyulásommal ezen is tudnék változtatni. Jót adni. Adni olyat, amitől jobbá válnak, amitől kevesebbet akarják bántani egymást, a másik embert.
Épp elég szenvedés van enélkül is.
||: JO - JO - JO - JO - : || a Sió a Sió a Sió
Azok a jó régi magyar reklámok, hova lettek??? volt bennük humor és vidámság. Mára minden egyforma. a forma uralma az Élet felett. Pedig lehet együtt egymásért. Forma a hasznosságért és szépség a lélek örömére.
Formatervező akartam lenni, miután megtudtam hogy van ilyen szakma, ipari formatervező.
Talán ha legközelebb születek, és lesz még ilyen...
Talán a gyógyszerek hatása, talán a felszabaduló agy és szív - szentimentális lettem. Elsírom magam a múlt emlékképeitől. azok a fránya hormonok, biztos megint azok rendetlenkednek.
Érzem hoyg belül a mélyben háború dúl, még mindig. Csendesült a vihar, de jól tudom ez csak előkészület a nagy ütközetre. kibírom?
talán, eddig megvagyok, esély van.
Néha fel-fel villan a 'milyen leszel, ha meggyógyulsz' képe, csak hogy jobban akarjam mindennél és igazán, azt a jelenem, amikor ott leszek a gyógyultak közt.
Szeretnék végre igazán élni!
#Solyomasszony #elégvoltafájdalmakból #életöröm #mindennapiöröm #Xila
Kellene az elismerés, jó lenne.
Kezd éledezni bennem a tettvágy. Rég volt már ilyen. Ez a gyógyulás. Ki akar törni az élet.
Gyenge lábacskáin fel-fel áll, majd popsijára huppan, ami sajna nem védi meg az esés fájdalmától.
Képes voltam fájdalom sikkantások nélkül feljönni a lépcsőn (3 lépcsőfokról beszélek, nem az Eiffel torony és nem is a St. Paul Cathedral 440 lépcsője, kb ennyit számoltam a csúcstól lefelé, sok-sok éve már. azt hiszem ott ment szét a térdem első körben, utána egy jó kis 10-20 km-es gyaloglás az esti jazz után az utolsó buszhoz... Ja ott a lefelé 440 lépcső meghaladta az aktuális edzettségi szintem.
Fiatal koromban szálltam, repültem a lépcsőkön. De jó is volt.
Szeretem a májust, most különösen kellemes. Olyan mint mikor gyermek voltam még. Hűs, de mégis csintalanul napos, árnyas, és mégis felmelegít.
Fűteni még érdemes esténként, napközben meg tárva nyitva az ablakok. Végre jön a zöld illata, a bodza most virágzik, remélem lesz olyan méhész aki készít bodza mézet. (Co by me)
Akác nincs, helyette bodza van.
Imádom az életem, ehhez nem kellett kullancs által okozott fertőzés, hogy felismerjem.
Nehéz falakat bontogatok. Meg kell tudnom mit akarok még megélni, meg el tudnom hol akarom mindezt és milyen formában. A falbontás nagy munka, és fel is szabadít a sok elnyomott feszítő dübörgő dühtől. Imádtam falat bontani, poros volt, meg a kezemre is sikerült jó nagyot ráütni kalapáccsal - nem tört el, de 2 napig dagadt volt - világbajnok érzés volt hogy képes vagyok falakat bontani. Most ezt teszem a lelkemben. Ott nem olyan király. Felszabadít, viszont félelem és fájdalom a poros már-már penészedő hideg sarkokban, a miértek özönében elárasztanak, néha fulladok.
A szívem még nem szabad, fizikai szinten is megvisel a mozgás.
Tegnap a valóságban is sikerült selejteznem. Első igazi KonMari köröm végén szépen rendezetten csoportosítva az átalakítandók, az alapanyagnak tekintendők - na ezek 2 év alatt dohosodtak... kukába vele. Ami hasznos azt újra ki kell mosnom. Lesz belőle menő hátizsák, funkcionális.
Jó érzés volt, mikor tegnap elővettem a porszívót, és éreztem magamban az erőt, hoyg na végre fel tudok takarítani. Sajnos az elővételnél tovább nem jutottam, talán ma.
Türelem, türelem, türelem. Mindig csak egy lépést.
Rengeteget tanulok. Ülni egész jól tudok, és a net-en fellelhető eszméletlen mennyiségű tananyag elég jól leköt.
Jógázni kéne, tegnap is kipróbáltam - még megy a kezem felemelése a fejem fülé, bár estére már jobban fáj.
A csípő nem enyhül, a térd kissé igen, a kéz még nem tart olyan erősen, de a ballal már tudtam nyitni bébipapit kés nélkül is.
Kicsi lépések, erősítenek, mert újra élem, hoyg KÉPES vagyok rá. Megoldom, egyedül is.
Ezért kell tenni és nem hagyni. Ebből lesz a belső erő. Tudod, hogy képes vagy rá.
Tudod hogy képes vagy türelmesen várni, hogy képes legyél rá - újra.
A napi 4 bevétel már nem okoz gondot, időben sem és evésben sem.
Az aktuális stressz még gond. Pl ha jön egy ajánlott leél valami hivataltól, az nehéz. Levelet írni hogy megvédjem a jogaim, és én mondjam meg egy hivatalnak, hoyg "hahó, el tetszettek téveszteni a házszámot, nem lehetek adóalany, ha nincs a tulajdonomban a megadóztatott ingatlan" - hihetetlen hogy ilyenekkel kell az időt tölteni. Ott a nyilvántartás, tudják, hoyg eladtam, mert az új tulajdonos bejelentette! - rémálom. - kártérítés? amiért jogtalanul használják az adataim, jogtalanul zaklatnak és ezzel hátráltatják az egyébként sem köz finanszírozott gyógyulásom!!!
Őszintén kívánok nekik sok-sok kullancsot képletesen és életben is. Próbálják ki. Majd rájönnek mit tesznek. Emberek kínozzák egymást. ez a mai világ.
Örülnék, ha a gyógyulásommal ezen is tudnék változtatni. Jót adni. Adni olyat, amitől jobbá válnak, amitől kevesebbet akarják bántani egymást, a másik embert.
Épp elég szenvedés van enélkül is.
||: JO - JO - JO - JO - : || a Sió a Sió a Sió
Azok a jó régi magyar reklámok, hova lettek??? volt bennük humor és vidámság. Mára minden egyforma. a forma uralma az Élet felett. Pedig lehet együtt egymásért. Forma a hasznosságért és szépség a lélek örömére.
Formatervező akartam lenni, miután megtudtam hogy van ilyen szakma, ipari formatervező.
Talán ha legközelebb születek, és lesz még ilyen...
Talán a gyógyszerek hatása, talán a felszabaduló agy és szív - szentimentális lettem. Elsírom magam a múlt emlékképeitől. azok a fránya hormonok, biztos megint azok rendetlenkednek.
Érzem hoyg belül a mélyben háború dúl, még mindig. Csendesült a vihar, de jól tudom ez csak előkészület a nagy ütközetre. kibírom?
talán, eddig megvagyok, esély van.
Néha fel-fel villan a 'milyen leszel, ha meggyógyulsz' képe, csak hogy jobban akarjam mindennél és igazán, azt a jelenem, amikor ott leszek a gyógyultak közt.
Szeretnék végre igazán élni!
#Solyomasszony #elégvoltafájdalmakból #életöröm #mindennapiöröm #Xila
Megjegyzések
Megjegyzés küldése