7x7 és a fák

Virágok... növények... fák.
Az álmom, hogy egyszer a Föld újra erdő lesz és mindenhol erdőkertek. (ami a valós, hiszen minden erdő kert is egyben, a benne élők éléskamrája)
Ha fa lennék, szil lennék, Tölgy szeretnék lenni, de azt hiszem szil lennék mégis.
Ha igazán hagyják nőni, a szil hatalmas, millió levéllel zöldülő csodálatos óriás lesz.
A szilnek nem sok köze van a sövényhez. Minden magja - gyógyerő. Nem kell megvárni, hogy termés legyen belőle, ha megeszed a magot az egy napi étkezés harmada. Tele van élő enzimmel, finom, puha, isteni íz.
Ha fa lennék, szil lennék, és boldogan látnám, ahogy bennem alattam felettem él az Élet.
A szilfácska, a magonc, ha véletlenül levágod, vagy lerágja tövét a farontó bogár(lehet hogy rovar...) újra hajt, nem hagyja magát oly könnyedén eltántorítani az élettől.

Szil erdőre vágytam a lelkemben, és most megvan. Nálunk a mi erdőnkben szil erdő is van.
Ha semmi mást nem teremtünk életünkben, már ez is elég lenne.

A sok fa, ami miattunk vágódott ki, a sok papír amit elhasználtunk - már nem el-, csak használunk - mert nálunk minden cellulózból humusz lesz már - Szóval sok-sok fa, miattunk él, mi adtunk nekik védelmet, és mi engedtük, hoyg felnőhessenek, nem vágtuk ki, vigyáztunk rájuk, hogy senki se legelhesse le, és most itt vannak,, körülöttünk, és hálából vigyáznak ránk. Óvnak a széltől a vihar tombolásától, a tűző Naptól, az ultraibolyáktól és a forróságtól.
Magukba fogadják az élet illatát, és minden nap a fülünkbe suttogják a szél szonettjeit.

A fák a Föld bölcsei.

Egészen pici korom óta szerelmes vagyok beléjük, nagyon régi, ősi, már-már szakrális kapcsolat köt össze velük. Az életfonal.
Amikor sok-sok éves fákat vágnak ki, megszakad a szívem, de ez senkit nem érdekel, nem tudják mit cselekszenek - vagy éppen pontosan tudják - de az élő történelmet és tudást tüntetik el velük. Az élő emlékezetet. A fák közössége egy nagy könyvtár, és egy hatalmas információs hálózat is egyben az adatok továbbítása a gombák feladata.
A Bölcs Fák nemzettsége őrzi az adatokat, és fel is dolgozzák, természetes módon sok-sok évük van rá, hogy ha az ember nem szól bele.
Végtelen bölcsek, és akinek van hallása és füle-müle - hozzájuk, az érti őket. Tanácsot kérhet tőlük, és ők megadják.
Bölcsen szelíden, szépen.
A fák a barátaink, óvnak és védelmeznek, és enni adnak, néha inni is. A leveleiken megpihenő esőcseppek és a hajnali harmat az ember legtisztább vízforrása.
Minden fa emléke, amiért könnyet hullattam, mikor vasakarat és súlyos gépek kivágták, itt él bennem, sose felejtem el őket. Sajnos én is vágtam ki fákat. Fűrésszel, hogy legyen hely.
De már tudom, akkor helyet adtam a szil erdőnek. Ami nem szúr, mint az akác, és ami nélkülünk sose születik meg mert az őzek és a szomszéd tanya kecskéi mindig lerágták, vagy már magként megették.
Most a két Nagy Öreg, Anya és Apa megnyugodhat, hiába a betegség, hiába az elfolyó nedv, már millió gyermekük él tovább, már nem éltek hiába.
és hallgatom magamban a szilfák susogását az életről a fényről az esőről és a szerelemről,
ami maga az Élet.

Az Szilerdő élőben: Solyomasszony Szilerdőben (a video konverviziós rejtelem miatt meg sem közelíti az eredeti minőségét - bocsi)