8nap 40 napos vége Carpediem
ez az utolsó napom a 4x kell bevenni gyógyszerből.
tisztára olyan mint amikor az ember megszereti a kínzóját.
Komolyan fáj az elválás."Mi esz velem nélküled?" Hova lesz a sugárfos? meg az émelygés,
de a legrosszabb? mi lesz ha visszatér a bénító fájdalom?
mi van ha mégse lyme? mi van ha csak a gyulladáscsökkentő hatása érvényesült és mégse nyírt kis senkit?
Áh, nem érdekel, de persze hogy érdekel, különben nem aggódnék.
Élj a mának - "Carpe diem". - élvezd az időt!
Ha sikerül pl felsöpörnöd az autóbeállót hogy ne kelljen térdig rothadó cseresznyében járnod, az jó, élvezd. Utána nem kapsz levegőt, hát istenem, a tüdőd elszokott a megpróbáltatásoktól ahogy te is attól hogy már nem fáj levegőt venni. LÉLEGEZHETSZ!!! teljes tüdőkapacitással.
Tessék kihasználni.
Több levegő több erő.
Még mindig elképeszt hogy az egészségügyi ellátás itt ma lószart se tud tenni egy ilyen multi tünet együttessel. A magánpraxisok 99%-a sem. De könyörgöm, akkor mit tetszettek csinálni az elmúlt 100 évben? Minek van az a sok teszt? mind csak pénznyelő automata?
Sac. per kb. igen.
Megszúrnak, már akkor elveszett egy csomó infó mikor kémcsőbe bugyog a véred.
Pihentetik, utaztatják, hűtik, fűtik, centrifugálják, keverik, kavarják és a végén kiköpik, hogy semmi bajod. Na köszi. Nyilván szimulálok.
Hogy jön ez ide? Úgy hogy ha mégsem ez a megoldás, akkor hogyan tovább? Honnan a rákból fogom tudni hogy vége? ha eddig se tudták csak a klinikum alapján hogy "valami van" - "de nem az igazi" ahogy megboldogult kémi tanár úr mondta egy rossz válaszra.
Szóval újra a semmi közepén fogok lebegni, újra magamra hagyottan.
Eredmény annyi, hoyg tudom, hogy hova kell menni antibiotikum kúrára, és
tudom, hogy ennyit ki lehet bírni és legalább időileg használ, gondolom ... talán "next time later" is. (következő alkalommal)
Még 7+3 vagyis 10 nap a csúszásokkal és akkor ezen a lépcsőn felmentem, vagy átugrottam a lécet, vagy átvittem a célszalagot, vagy ahogy tetszik. MountEverest+ Himalája teljesítve.
Jöhet az Északi Sark? vagy egy Ausztrál sivatag? vagy az Argentin őserdő? ha van még egyáltalán valami belőle.
Jön a napi küzdés. Megtartani ami van, átformálni magam, elengedni ami nem kell már, szemlélni a világot és megérteni amit lehet, elengedni ami érthetetlen, és valahol mélyen bízni abban, hogy nem élek hiába. Ennyi szenvedés csak nem lehet semmirevaló.
Ha meg igen, hát akkor jön a bölcs kérdés. És akkor MI VAN?
Semmi. Pont az ami eddig is.
Vannak ilyen napok amikor a Hócipőm tele van a sok töketlennel és bizonytalannal, pedig én is az vagyok. szerintem nálam nincs is bizonytalanabb és kételkedőbb a Földön, csak hogy én is legyek valamiben LEG.
Fos-lyme, fos-betegség, fos-kedv.
Tegnap még a Tűzsárkány Vízasszonyt szült a lelkemben.
Ma már a depresszió kezdeti stádiuma kopogtat az idegrendszer ütött-kopott kapuján és egy enyhe lehelettel porrá is omlasztja minden ellenállását. Wellcome home kicsi depi. Ki találta ki az idegrendszert? Biztos olyan akinek nem volt előtte hasonló.
A boldogAsszony léttől megint km-ekre kerültem, szél fútta sivatagban bolyongok a kopjafejek közt.
De lehet hogy mindez csak a informatika fosvilágának kéjes érintése, a nem megy, nem ott van, nem fut le, nem annyi idő, nem ír ki semmit, és egyébként is hiba van szörnyországban.
Én vagyok az idióta, hogy gondoltam, alkotok valami értelmeset.
egy fing világban nem lehet értelmeset alkotni - mindenképp bűzleni fog.
Popper Pétert olvastam nem rég, Óriási a pasas - minden tisztelettel. Még a totál szomorú részeken is könnyesre nevetem magam. Vannak dolgok, amikre nincs megoldás csak el kell fogadni.
Örülök, hogy Ő is idejutott - igazol, nem vagyok totál eltévedve.
Van amikor csak Pilinszkyt idézve "Én úgy látom, hogy az életben tragédiák vannak és irgalomra van szükség."
Na ez mára a végszó.
Holnap bizonyára minden jobb lesz.
#foslyme #Carpediem
tisztára olyan mint amikor az ember megszereti a kínzóját.
Komolyan fáj az elválás."Mi esz velem nélküled?" Hova lesz a sugárfos? meg az émelygés,
de a legrosszabb? mi lesz ha visszatér a bénító fájdalom?
mi van ha mégse lyme? mi van ha csak a gyulladáscsökkentő hatása érvényesült és mégse nyírt kis senkit?
Áh, nem érdekel, de persze hogy érdekel, különben nem aggódnék.
Élj a mának - "Carpe diem". - élvezd az időt!
Ha sikerül pl felsöpörnöd az autóbeállót hogy ne kelljen térdig rothadó cseresznyében járnod, az jó, élvezd. Utána nem kapsz levegőt, hát istenem, a tüdőd elszokott a megpróbáltatásoktól ahogy te is attól hogy már nem fáj levegőt venni. LÉLEGEZHETSZ!!! teljes tüdőkapacitással.
Tessék kihasználni.
Több levegő több erő.
Még mindig elképeszt hogy az egészségügyi ellátás itt ma lószart se tud tenni egy ilyen multi tünet együttessel. A magánpraxisok 99%-a sem. De könyörgöm, akkor mit tetszettek csinálni az elmúlt 100 évben? Minek van az a sok teszt? mind csak pénznyelő automata?
Sac. per kb. igen.
Megszúrnak, már akkor elveszett egy csomó infó mikor kémcsőbe bugyog a véred.
Pihentetik, utaztatják, hűtik, fűtik, centrifugálják, keverik, kavarják és a végén kiköpik, hogy semmi bajod. Na köszi. Nyilván szimulálok.
Hogy jön ez ide? Úgy hogy ha mégsem ez a megoldás, akkor hogyan tovább? Honnan a rákból fogom tudni hogy vége? ha eddig se tudták csak a klinikum alapján hogy "valami van" - "de nem az igazi" ahogy megboldogult kémi tanár úr mondta egy rossz válaszra.
Szóval újra a semmi közepén fogok lebegni, újra magamra hagyottan.
Eredmény annyi, hoyg tudom, hogy hova kell menni antibiotikum kúrára, és
tudom, hogy ennyit ki lehet bírni és legalább időileg használ, gondolom ... talán "next time later" is. (következő alkalommal)
Még 7+3 vagyis 10 nap a csúszásokkal és akkor ezen a lépcsőn felmentem, vagy átugrottam a lécet, vagy átvittem a célszalagot, vagy ahogy tetszik. MountEverest+ Himalája teljesítve.
Jöhet az Északi Sark? vagy egy Ausztrál sivatag? vagy az Argentin őserdő? ha van még egyáltalán valami belőle.
Jön a napi küzdés. Megtartani ami van, átformálni magam, elengedni ami nem kell már, szemlélni a világot és megérteni amit lehet, elengedni ami érthetetlen, és valahol mélyen bízni abban, hogy nem élek hiába. Ennyi szenvedés csak nem lehet semmirevaló.
Ha meg igen, hát akkor jön a bölcs kérdés. És akkor MI VAN?
Semmi. Pont az ami eddig is.
Vannak ilyen napok amikor a Hócipőm tele van a sok töketlennel és bizonytalannal, pedig én is az vagyok. szerintem nálam nincs is bizonytalanabb és kételkedőbb a Földön, csak hogy én is legyek valamiben LEG.
Fos-lyme, fos-betegség, fos-kedv.
Tegnap még a Tűzsárkány Vízasszonyt szült a lelkemben.
Ma már a depresszió kezdeti stádiuma kopogtat az idegrendszer ütött-kopott kapuján és egy enyhe lehelettel porrá is omlasztja minden ellenállását. Wellcome home kicsi depi. Ki találta ki az idegrendszert? Biztos olyan akinek nem volt előtte hasonló.
A boldogAsszony léttől megint km-ekre kerültem, szél fútta sivatagban bolyongok a kopjafejek közt.
De lehet hogy mindez csak a informatika fosvilágának kéjes érintése, a nem megy, nem ott van, nem fut le, nem annyi idő, nem ír ki semmit, és egyébként is hiba van szörnyországban.
Én vagyok az idióta, hogy gondoltam, alkotok valami értelmeset.
egy fing világban nem lehet értelmeset alkotni - mindenképp bűzleni fog.
Popper Pétert olvastam nem rég, Óriási a pasas - minden tisztelettel. Még a totál szomorú részeken is könnyesre nevetem magam. Vannak dolgok, amikre nincs megoldás csak el kell fogadni.
Örülök, hogy Ő is idejutott - igazol, nem vagyok totál eltévedve.
Van amikor csak Pilinszkyt idézve "Én úgy látom, hogy az életben tragédiák vannak és irgalomra van szükség."
Na ez mára a végszó.
Holnap bizonyára minden jobb lesz.
#foslyme #Carpediem
Megjegyzések
Megjegyzés küldése