1nap
Még 1 nap van hivatalosan vissza.
Már - még - egész kúra alatt ezen libikókáztam.
Ma beütött a hidegfronti hatás. Épp most jött egy cikk - kutató - lyme téma.
Érdekeseket ír. Link itt Többek közt azt is hogy a lyme-al élők érzékenyebbek bizonyos hatásokra, pl légnyomás változás, magyarul :) front.
Szerencsére várt 1 napot, tegnap kellett volna fájnia, jól jött hogy tegnap mégse, várt egy napig.
Tiszta dili, ha épp kevésbé nyomorúságos önmagam vonszolása, akkor a fejem fáj.
Önmagamban belül már hahotázok ezeken. A valóságban nyomom az ágyat és folynak a könnyeim a fájdalomtól. Van ez így... Kínomban már perlekedtem a felhőkkel a fejem felett, amiket az ablakban láttam, hogy menjetek innen, menjetek, elég már a nyomásból, szabad akarok lenni, ELÉG! nem értitek, futás, húzás innen tipli van! Azt hiszem megértették, mert eltűntek. Kevésbé öntelt magyarázat - elfújta mindet a szél - tudományosabba légáramlat.
Magukban nyilván jól elpoénkodtak rajtam.. "cöcö kispofám, nem úgy van ám, hogy te csak onnan kiszólsz mint luk a szákból hogy tipli mi meg majd elinalunk cöcö" "megvan annak az ideje, hát nem úgy van az" "Nézd má', még-hogy az ember irányít, viccelni tetszik ugye kispofám, ott lenne a betegágyban neked nem dó'god az irányítás, pihenés van, csend van, alvás van, minket meg hagyjá' lógva"
Ebbe a kedves párbeszédbe burkolózva aludtam el - hátha javul valami.
Amint egy picit alább hagyott a nyomás, felkeltem, mondjuk úgy felgurítottam magam ülésbe, és rám mosolygott a süvegem. Nem tudom pontosan mi a neve, olyan nomádfajta fejfedő. Szerintem sokkal több, igazi csodasüveg. Többször bizonyított már. rám mosolygott "nosza kisgazdám olyan sebesen gyógyítsalak, mint a szél, vagy mint a gondolat suhanása?" "Itt vagy hé, látod-e, rád várok, neked teremtődtem, használj!" Nem kellett 2x mondani, már a fejemre is pattintottam é s Ő hűségesen teszi a dolgát. A fájdalom fokozatosan enyhült, már alig érzem.
A süveg és én jóbarátok vagyunk már rég. Egyszer majdnem elvesztettem, de jó emberek megtalálták és visszaadták Hiába, ami összetartozik, az egymásra talál újra és újra és újra.
Mi a tanulság? Mindig megvan az eszköz ami segít, mindig van valami, amit a JóIsten odatesz eléd a legnagyobb bánatodban fájdalmadban, hogy enyhítse megszüntesse a szenvedést, és valóban neked is tenned kell ezért, a cselekvéssel fejezed ki hogy akarok, szándékodban áll s kész vagy harcolni is érte.
ez alatt az 50 nap alatt valahogy kiéleződtek az érzékeim a jó felfedezésre. Vannak jó emberek, jó helyzetek, jó találkozások, jó mindenféle.
Jó ötletek, jó késztetések, jó cselekvések. Végtelen jó van.
Te döntésed mit akarsz beengedni és mit vagy hajlandó észrevenni.
Köszönöm, ha végigküzdötted magad az írásaimon.
Örülök, ha tudtam adni, és bocsánat amikor csak idődet raboltam kibogozhatatlan szálvetésemmel.
Még van 4,5 nap a csúszások miatt és mert egyébként se ez lenne az utolsó hanem a holnapi.
Lesz még, hogy hogyan és hol folytatom, nem tudom.
Pihenni kell, J-nek megígértem megírom - mert Ő nem akart emlékezni, nem akart írni róla, és különben is sokan megírták már az Egy lyme beteg napjait, vagy Élet a Lyme-al.
Minden történet más. Minden sors egyedi és megismételhetetlen(?).
Látniuk kell, akiknek látniuk kell mennyi szenvedést okoznak a töketlenségükkel, a hiúságukkal
minél több ilyen 50 nap van - tele az őszinte szenvedés vidámsággal öniróniával és találékony harcmodorral tűzdelt történetéből, talán annál inkább érzékelhető, ez népbetegség.
Tagadhatják, kikiálthatnak bennünket pszichopatának vagy képzelt betegnek, de ettől a tény még tény marad, temérdek ember szenved ma ettől és temérdek fog még, mert akinek dolga az tagad és hárít.
Csak páran vannak, akikhez a betegek a végén szerencsés esetben eljutnak.
Remélem ha nem is végleg, de legalább kezelhető szintre tudjuk együttes erővel visszaszorítani a kis striciket és végre újra tökéletesen fogom tudni használni mind két kezem és a lábaim is.
és talán talán talán egyszer eltűnik a fájdalom egy hosszabb időre is, még életemben - ebben az életemben, és teremtő egészségesnek érzett életet élhetek a szeretteim körében FöldAnya szolgálatában a Természet Éledésére.
Már - még - egész kúra alatt ezen libikókáztam.
Ma beütött a hidegfronti hatás. Épp most jött egy cikk - kutató - lyme téma.
Érdekeseket ír. Link itt Többek közt azt is hogy a lyme-al élők érzékenyebbek bizonyos hatásokra, pl légnyomás változás, magyarul :) front.
Szerencsére várt 1 napot, tegnap kellett volna fájnia, jól jött hogy tegnap mégse, várt egy napig.
Tiszta dili, ha épp kevésbé nyomorúságos önmagam vonszolása, akkor a fejem fáj.
Önmagamban belül már hahotázok ezeken. A valóságban nyomom az ágyat és folynak a könnyeim a fájdalomtól. Van ez így... Kínomban már perlekedtem a felhőkkel a fejem felett, amiket az ablakban láttam, hogy menjetek innen, menjetek, elég már a nyomásból, szabad akarok lenni, ELÉG! nem értitek, futás, húzás innen tipli van! Azt hiszem megértették, mert eltűntek. Kevésbé öntelt magyarázat - elfújta mindet a szél - tudományosabba légáramlat.
Magukban nyilván jól elpoénkodtak rajtam.. "cöcö kispofám, nem úgy van ám, hogy te csak onnan kiszólsz mint luk a szákból hogy tipli mi meg majd elinalunk cöcö" "megvan annak az ideje, hát nem úgy van az" "Nézd má', még-hogy az ember irányít, viccelni tetszik ugye kispofám, ott lenne a betegágyban neked nem dó'god az irányítás, pihenés van, csend van, alvás van, minket meg hagyjá' lógva"
Ebbe a kedves párbeszédbe burkolózva aludtam el - hátha javul valami.
Amint egy picit alább hagyott a nyomás, felkeltem, mondjuk úgy felgurítottam magam ülésbe, és rám mosolygott a süvegem. Nem tudom pontosan mi a neve, olyan nomádfajta fejfedő. Szerintem sokkal több, igazi csodasüveg. Többször bizonyított már. rám mosolygott "nosza kisgazdám olyan sebesen gyógyítsalak, mint a szél, vagy mint a gondolat suhanása?" "Itt vagy hé, látod-e, rád várok, neked teremtődtem, használj!" Nem kellett 2x mondani, már a fejemre is pattintottam é s Ő hűségesen teszi a dolgát. A fájdalom fokozatosan enyhült, már alig érzem.
A süveg és én jóbarátok vagyunk már rég. Egyszer majdnem elvesztettem, de jó emberek megtalálták és visszaadták Hiába, ami összetartozik, az egymásra talál újra és újra és újra.
Mi a tanulság? Mindig megvan az eszköz ami segít, mindig van valami, amit a JóIsten odatesz eléd a legnagyobb bánatodban fájdalmadban, hogy enyhítse megszüntesse a szenvedést, és valóban neked is tenned kell ezért, a cselekvéssel fejezed ki hogy akarok, szándékodban áll s kész vagy harcolni is érte.
ez alatt az 50 nap alatt valahogy kiéleződtek az érzékeim a jó felfedezésre. Vannak jó emberek, jó helyzetek, jó találkozások, jó mindenféle.Jó ötletek, jó késztetések, jó cselekvések. Végtelen jó van.
Te döntésed mit akarsz beengedni és mit vagy hajlandó észrevenni.
Köszönöm, ha végigküzdötted magad az írásaimon.
Örülök, ha tudtam adni, és bocsánat amikor csak idődet raboltam kibogozhatatlan szálvetésemmel.
Még van 4,5 nap a csúszások miatt és mert egyébként se ez lenne az utolsó hanem a holnapi.
Lesz még, hogy hogyan és hol folytatom, nem tudom.
Pihenni kell, J-nek megígértem megírom - mert Ő nem akart emlékezni, nem akart írni róla, és különben is sokan megírták már az Egy lyme beteg napjait, vagy Élet a Lyme-al.
Minden történet más. Minden sors egyedi és megismételhetetlen(?).
Látniuk kell, akiknek látniuk kell mennyi szenvedést okoznak a töketlenségükkel, a hiúságukkal
minél több ilyen 50 nap van - tele az őszinte szenvedés vidámsággal öniróniával és találékony harcmodorral tűzdelt történetéből, talán annál inkább érzékelhető, ez népbetegség.
Tagadhatják, kikiálthatnak bennünket pszichopatának vagy képzelt betegnek, de ettől a tény még tény marad, temérdek ember szenved ma ettől és temérdek fog még, mert akinek dolga az tagad és hárít.
Csak páran vannak, akikhez a betegek a végén szerencsés esetben eljutnak.
Remélem ha nem is végleg, de legalább kezelhető szintre tudjuk együttes erővel visszaszorítani a kis striciket és végre újra tökéletesen fogom tudni használni mind két kezem és a lábaim is.
és talán talán talán egyszer eltűnik a fájdalom egy hosszabb időre is, még életemben - ebben az életemben, és teremtő egészségesnek érzett életet élhetek a szeretteim körében FöldAnya szolgálatában a Természet Éledésére.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése