25 Nap - a Hegylakó meséje

Csak 1 maradhat.
Sokunk szerint a Lyme egy kemény akadálypálya, tréning, edzés, kiképzés.
Önismereti út, mint minden betegség.
és egy válasz a kérdésre amit az Univerzumtól kapsz: "akarsz élni?"

Tegnap beszélgettem egyik barátommal - aki elég kemény edzésen van túl, azt hiszem sokkal keményebben mint egy kis lyme-ocska - neki stroke-ja volt.
Túlélte, millióból egy jön így vissza. Szóval, a beszélgetésben egy dolog megragadta a figyelmem a szivarfüstös pub hangulatban a barna fával burkolt falak között révülve.
"Onnantól állt helyre minden, hogy végre csak magammal foglalkoztam, és nem akartam megmenteni a világot."
AH-HA - "és ezt hogyan kell?", kérdeztem meg tőle ma.

Amit elmondott, abból nálam kikerekedett a Hegylakó meséje és Apám bölcs tanítása.
A végén csak egy maradhat.
Minden énem, minden "akarásom" küzd belül a másik ellen, a figyelmemért az életidőmért.
Amelyik le tudja fejezni a másikat az megnyeri a legyőzött erejét és idejét. és így harcolnak a végéig, amikor már csak egy marad, aki mindenkinél erősebb és örök életű.
hogy ki kit fejez le, talán tőlem is függ, vagy körülményektől, vagy ki tudja mitől?

Vajon nálam mi marad a végére?
Megtaláltam az életcélom, végre! Most engedjem el?
Éle az álmom a gyerekkori álmom végre! Most engedjem el?
Végre vannak tárgyaim, autóm, házam, végre sajátom! Most engedjem el?
Hatalmas terveim vannak és rajta vagyok az úton, csinálom, teszem, tanulom, megvalósítom, végre! Most engedjem el?
ezek mind a figyelmemért az életidőmért harcolnak és szednek apró részekre

Mindenhonnan az ömlik, VÁRJ! TÜRELEM!! türelem, türelem TŰR-elem...
Oké, és ha vége lesz és meggyógyulok? Ott fogok állni gyógyultan nulla tervvel, nulla cselekvési listával. és toporogni fogok tele energiával, hogy mihez is kezdjek most a sok-sok friss robbanó tavaszerőmmel?

Mi vagyok én a vagyonnak hitt tárgyaim nélkül? (fontos a vagyonnak hitt jelző)
Apám lánya vagyok?  A férjem felesége? egy emberszerű lény? gondolat és réz- :)
érzésvilággal megáldott szerzemény?
Ki vagyok? az örök kérdés, ami a végre odajut, hogy: Vagyok?

itt állok egy komoly gond közepén - még állok, ez jó - és rá kell döbbennem, hogy nem tudok élni.
nem éltem eddig, csak pazaroltam az időt, pénzt, energiát.
nem tudom hogy kell élni - nem kell persze, de hogy hogyan lehet igazán élni
nem rabszolgalétben és nem is szabadon.
Senki sem szabad, soha nem is volt és nem is lesz -ez csak illúzió - ezt biztosan tudom.
Mindenkire hat valami és mindenki valaminek a hatása alatt áll - következés képpen.
 és mi van, ha nem 6, hanem 5 vagy 7 vagy sok? - ez itt a hülye poénok minisztériuma első belépő kérdése.


Agyamra mentek a gyógyszerek. borzalmas szédülésrohamok, bizonytalan járás, izomláz- utóbbi nem az agyamban, az máshol jelentkezik.
fájdalom, hadszíntéri játszmák, és vissza a kezdetekhez, sírós ín-kín.

Áh ez valahonnan ismerős, eddig is kényszer és kínlódás volt az egész.
kényszerpálya. rabszolga vagyok, annak születtem, és nincs igazi kép a szabadságról, mert a szabadság nem létezik.
Mert az nem csak szabad létezés, de felelősség is. Na ezt hogy rakjuk össze? Onnantól már Király vagy és egyben a néped rabszolgája is akikért felelsz, akiket szolgálsz. Szabadon. önszántadból döntesz így.
Ez a szabadságod, a döntés szabadsága.

Na itt visszaértem a gondolati nullába, az abszolút zéró, öngól, kapjam be. Nem nem kapom.
soha többé. egyet megtanultam, túlélni. Küzdeni, harcolni, túlélni. Lélegezni és úszni.

Nem érdekel, hogy sokkal jobbat kapok, a nyári tábor helyett, amire annyira vágytam.
Nekem nem jár nyári tábor, én azt akartam - de nem jár - nekem nem, - ez sem.
A 2017-est lemondtam, aztán a 2018-ast is, de ez nem ott volt, nem azokkal, akikkel most mentem volna. Hát ez a megtorlás. a Kegyetlen kegyelem.
Amit akarok azt nem lehet, amit nem akarok az jön.
Hát akkor legyen meg a te akarod,logikusan ez jönne. jön? hagyom? hagyom.

Mehetek helyette 2 nap vezetés le-fel és 30 ezer + az utazás + pályadij + melegben autózás.
vagy lehet, hogy esni fog az özönvíz az égből. akkor hajós autózás water-road-cross-show. 170-el a vízpárán át... siklunk az úton és túl vagyunk a dolgon és elmos bennünket is az eső.
Mindez 2 napi uszikálás és piálás helyett. Ja, nem is hasonlít.

Ebben most nincs víz, nincs semmi a küldetésből, ebben csak az van benne, hogy milyen rohadt belső gyötrelem ez a kényszer börtön, a bezárt állat reménytelen dühe, és kilátástalan ketreckaparása.

Talán az is a cél, hogy mindent félrelökve legelőször azzal dolgozzak majd, hogy a nyulaimnak szabad élete legyen végre. Megérdemlik, a rókától és kutyáktól való védelem címén nem zárhatjuk be őket rácsokba. Bár az életük menti meg a ketrec, de milyen élet az, ahol nem rohanhatsz a réten a feletted szálló sast kijátszva?

#gyógyulás #gyötrelem #antibiotikum #harcalétért.