0nap lenne még... de nem

Itt a fordulópont
Minden tünetem kezd szépen lassan visszacsordogálni.
Nem tudok pozitív megerősítést küldeni hogy OK majd jobb lesz csak tarts ki,
ezek a kis gecik sose takarodnak ki belőlem, mindig jön újabb és újabb
és innentől úgy tűnik ez egy álló harc. Néha én foglalok vissza területeket néha ők törnek előre.
Elegem van nagyon.
A reményem szana- és szét foszlottak.
Ma újra görcsben volt a vádlim reggelre,
A fájdalmak jönnek sorjában, és persze a bélflórám se az ami volt 50 nappal ezelőtt hiába dobálom magamban tonnaszámra a pro és pre biotikumokat.
Tököm ki van - akkor is ha valójában nincs max dísztököm.

Mi lesz tovább?
az ami ezelőtt lett volna.
Minden erőmmel megkísérlem befejezni a nyitott dolgaim és aztán majd a JóIsten eldönti mi legyen.
sok dolog van, ezzel a fizikai állapottal nem lesz egyszerű.
Végül is az élet nem gyalog-galopp és nem is tudom van-e olyan embernek akinek végig boldog, vagy több mint 1 napja boldog és vidám elejétől a végéig egyhuzamban.

Éljen a mozgás öröme, aki tud szaladjon, amíg tud. Nagy ajándék.
meg a mindenféle egyéb mozgások is.
Nem kellett ez a betegség hogy tudjam, hogy ez így van.
Nem kellet azért sem, hoyg lássam merre kell fejlődni.

Totál időhúzásnak érzem az egész 50 napot. Eddig egy eredménye még kitart, a kezem nem remeg,
még tudok írni és talán rajzolni is fogok tudni még jó ideig. Talán.

Áldás Mindenkire
Legyetek egészségesek!

Ez a kép szegeden a Bounty, most valami más a neve étterem lépcsőfordulójában van. Imádtam első perctől. Talán egyik régi életem fényképe. Egy KalózNŐ! Egy igazi Kapitány! Sajnos semmi többet nem tudok a képről. Pedig szeretnék.

Talán jobb úgy, ha az ember nem emlékszik a régi életeire. Talán jobb, ha a jelenlegire se, úgy kevésbé fáj, ha nem tudod milyen érzés szaladni a tavaszi réten, mert most már nem tudod megtenni....