Lányunknak - 18 éves emlék lettél

18 éve gondolok Rád mindennap.
18 éve mindennap elképzelem, milyen lennél ha élnél itt velünk.
Sokáig éltem újra a születésed.
Még most is érzem az első rebbenést a hasamban.

Én éreztelek, a fogantatásod pillanatától. Éreztem az első rebbenést - ha jól emlékszem 11 hetes voltál akkor.
Nagyon vigyáztam rád. Minden gondolatom Te voltál.
Láttalak 5 évesen ahogy mezei csokor virágot hozol nekem a mezőről és azt mondod "neked szedtem mami". Láttalak az első táncórán, láttam milyen ügyesen mozogsz és milyen gyönyörű vagy.

Tudom, hogy Apukád nagyon jó apa lett volna, kissé felelőtlen, de nagyon jó Apa. én biztos idegbajos féltőgép lettem volna, Biztos első önálló utadon követelek volna az iskolába titkon settenkedve, hogy ne láss, hogy azt hidd, egyedül sikerült, mert igazán egyedül sikerült volna, csak hát, vannak olyan őrangyal féle anyák, akik nem bízzák a fenti őrangyalokra sem... én olyan lettem volna. Talán nem örültél volna neki.

Most vajúdok veled 18-adjára. Érzem, ahogy elfolyik a magzatvíz, ahogy kitör rajtam a röhögő görcs, biztos valami hormonális izé, a természet érzéstelenítője, hogy el tudjam viselni a halálod.

Jó lenne, ha élnél, akár valahol gazdag szülők gyermekeként, valahogy jól,  élnél.
A szívem mélyén azt remélem, csak elloptak és mégsem haltál meg. és egyszer, valahol, valamikor egy pillanatra láthatom, hogy boldog vagy.

Ha most velünk lennél, biztos halálosan félnék, de megtanítottalak volna jól vezetni, és igen, kapnál most egy autót, mert a mai élethez jó, ha van. A kerékpározás sokkal veszélyesebb. Édesapád biztos nagyon jól megtanított volna kétkerekezni is.

Ha velünk maradsz élve, most nem lennének kutyáink. Talán sose tudtunk volna családi házba költözni és sose vállaltam volna el olyan munkát, amit így sok-sok éven át végeztem. Te lettél volna az első helyen.

Biztos valami olyan elhivatottságod lett volna, amitől feláll a hátamon a nem létező szőr, de támogattalak volna, mindenben, max szívrohamot kapok a mindenféléktől - ki tudja mit választottál volna. Ezt inkább el se képzelem...

Bejártuk volna együtt Magyarországot, hogy lásd a hazád, mennyi csoda van itt. A sok tó, hegy és barlang, meg a várak. Sokkal többet kirándultunk volna, mint így.
Talán sose költözünk tanyára, és mi is egy átlagos, a napi betevőért küzdő család maradtunk volna.
A Nagyszüleid is sokkal boldogabban haltak volna meg, tudván, van egy unokájuk.
Imádtak volna, tuti hülyére kényeztetnek, és tejben vajban fürösztöttek volna.

Volna, volna, volna.....

Katica, gyönyörű lányunk, ha élsz, testben, bárhol is vagy, bárki is a családod,  Boldog Életet Neked!
Éld meg az élet minden percét örömnek, élvezd a Napfényt, az Éjszaka bársony meghitt borzongató sötétjét! Lásd meg a virágok illatcsodáit, élj együtt a Természettel. Szaladj a nyári esőben, tárd szét a karod a tavaszi szélnek, és hempereg a firss hóban Hóanya puha dunyhájában. Ugrálj a pocsolyákban eső után, építs várat a homokból, vagy akár a sárból is. Érezd meg egy kutya szerelmét. Érintsd meg az Életet, és engedd hogy szeressen.

Szülőanyád a vérszerinti, és szülőapád a vérszerinti, mindig - örökké szeretni fog téged és ez a szeretet mindenhol védelmez és óv téged. - akkor is ha már odaát vagy tényleg.
18 éves gyönyörű emberlény, a boldogság reménye.
Örömszárnyakon röppen hozzád szüleid vigyázó fénye.