Antbiotikumkúra_után_15_nappal
Halovány eredmények... de vannak(?)
néha nehéz megítélni. Kell egy külső szempár, vagy több.
a kúra után lejtmenet jött, nagyon durva.
Az a része a rémisztő, amikor jönnek vissza a tüneteid
- megint nem tudsz felállni oly könnyen, s ha sikerül akkor is remegsz megint.
- aztán a fájdalmak, megint sírva ébredsz szinte, de legalább is az ágyban megforduláshoz is kiabálhatnékod van.
- meg a szemed, a kis dögök újra ellepik.
- jön a takarítás fejfájása - több ivóvíz és só kell - az segített.
- jön a pánik, a depresszió rémálmokkal fűszerezve.
Na ez mind van a kúra után, nem lélegzünk fel, nem szárnyalunk, még az nincs.
Vakhit -erőpróba - takarítás - töménytelen mennyiségű alvás kényszer - na az van.
Ülni és nem sírni, ülni és sírni. arra gondolva, hogy egyszer már csak elmúlik ez tompa, de mindent beborító fájdalom-maradvány.
KEGYETLEN.
Te is kegyetlenné válsz közben - már nem viseled el a mellébeszélést, az időrabló locsogást
a tehetetlen okoskodást.
ezt mind megtanulod rövid úton lezárni, elvágni, egyértelműen hárítani.
Lopja más idejét, ne a tiéd, úgyis olyan kevés van, ami a fájdalmas percekben őrült soknak tűnik persze.
Megmarad pár igazán kivételes ember, akinek eltűröd, ha lopják az időd, csak mert tudod, hogy ők jobban lesznek ettől és te szereted őket annyira, hogy nekik ajándékozod az életidőd.
Az idő, ami persze nem létezik, csak itt a Földön érzékeljük, mert testben máshogy nem juthatsz el egyik helyről a másikra, - ezt a tézist most nem fejtem ki.
6 hét a kúra után, ennyi alatt dől el mire ment a test, mennyire volt hatásos a kúra.
Várakozás, várakozás, közben persze takarítani kéne, segíteni a testnek helyreállni.
Probiotikum kúra minden szinten. Vitaminok, magnézium, immunerősítők, gyógygomba,
valahogy enni nem akaródzik... fogyni se, de enni se.
Egyetlen dolgot kívánok, helyesebben kettőt, forró csokit, és capuccinot.
Ha éhes vagyok inkább vizet iszok. és amikor iszom a vizet, akkor se esik olyan jól. csak muszáj.
egyetlen rövid időzónában tűnt fel eddig nekem, hogy talán kezd visszajönni az erőm, de nem tartott tovább 1 óránál. Fizikai munkát végeztem, pakoltam, lépcsőztem, és az tűnt fel, hoyg nem kellett közben kidögölve lerogynom a székbe. Utána persze hogy de. 1 órácskára jobb volt.
Hinnem kell hogy lesz többre is jobb, sokkal.
Őrületesen nehéz rávenni magam hogy bárhova elinduljak, a hócipőm tele van hogy mindig van valami, röntgen, autószerviz, ilyen-olyan kötelező ügyintézés, bank - csak személyesen lehet, biztosító szintén - jó hogy a digitális korban élünk!!
Egy hetem nem volt még teljes nyugalomban. Na így gyógyulj paraszt.
Még vérvételt is kéne intéznem, ami legalább 3 út. (Egy amíg odaadják a papirt, 2. amikor leveszik a vért, 3. amikor elmehetek az eredményért ) Komolyan mondom, ez, ez nem gyógyulás idő, ez a szarrá rángatom a maradék erejéből a szerencsétlent - agymenése.
Áh, már nincs se kedvem se erőm dühöngeni ezen, agyatlan banda. A mai egészségügynek nem érdeke, hogy a beteg jobban legyen. Ha ez lenne az érdek nem így kéne intézni egy nyamvadt vérvételt. ami ráadásul csak egy pillanatfelvétel, nem az igazság.
haladnom kéne, a versenycsiga táltos paripa hozzám képest.
A nyár elmúlik az ősz is, a tél is, és én lehet hogy továbbra is ilyen leszek? Nem szabadna erre gondolnom. Csak arra, hogy juhejj, megcsináltad, lesz jobb, meggyógyultál, ez már "csak" a takarítás, sepregetés.
Agyban dől el, ja, persze.
Azért ért pr jó dolog, most az egyik legjobb, hogy végre hallgathatom a kedvenc CD-m, a lejátszó megjavítva, a CD romjaiból feljavítva. Művelődjenek a szomszédok! Ők se kíméltek egy percig se, amikor nagyon-nagyon szükségem lett volna csendre.
Hát most akkor hadd szóljon. Mindent bele, ami a csövön kifér.
a rezgés az esetleg megmaradt betolakodókat is melegíti - mint a micro - belülről rezegtet.
Éljen a frekvencia gyógyítás zenével.
Találjátok meg az életörömöt és ha megvan szórjátok szét a világban, úgy látom erre van a legnagyobb szükség, az igazi őszinte természetes életörömre.
Amibe nem fér bele a pazarlás, és a műmájer, a mű, a vész, és semmi olyasmi ami haszonelvű.
Mozgás öröme! hol vagy?
néha nehéz megítélni. Kell egy külső szempár, vagy több.
a kúra után lejtmenet jött, nagyon durva.
Az a része a rémisztő, amikor jönnek vissza a tüneteid
- megint nem tudsz felállni oly könnyen, s ha sikerül akkor is remegsz megint.
- aztán a fájdalmak, megint sírva ébredsz szinte, de legalább is az ágyban megforduláshoz is kiabálhatnékod van.
- meg a szemed, a kis dögök újra ellepik.
- jön a takarítás fejfájása - több ivóvíz és só kell - az segített.
- jön a pánik, a depresszió rémálmokkal fűszerezve.
Na ez mind van a kúra után, nem lélegzünk fel, nem szárnyalunk, még az nincs.
Vakhit -erőpróba - takarítás - töménytelen mennyiségű alvás kényszer - na az van.
Ülni és nem sírni, ülni és sírni. arra gondolva, hogy egyszer már csak elmúlik ez tompa, de mindent beborító fájdalom-maradvány.
KEGYETLEN.
Te is kegyetlenné válsz közben - már nem viseled el a mellébeszélést, az időrabló locsogást
a tehetetlen okoskodást.
ezt mind megtanulod rövid úton lezárni, elvágni, egyértelműen hárítani.
Lopja más idejét, ne a tiéd, úgyis olyan kevés van, ami a fájdalmas percekben őrült soknak tűnik persze.
Megmarad pár igazán kivételes ember, akinek eltűröd, ha lopják az időd, csak mert tudod, hogy ők jobban lesznek ettől és te szereted őket annyira, hogy nekik ajándékozod az életidőd.
There's no present, like the time
Nem létezik -más- olyan ajándék,
Nem létezik -más- olyan ajándék,
mint az IDŐ.
(Az idézet A Második Marie Gold Hotel c. filmből származik - természetesen a magyar fordítása nem ez. Ki tudja miért???)
Az idő, ami persze nem létezik, csak itt a Földön érzékeljük, mert testben máshogy nem juthatsz el egyik helyről a másikra, - ezt a tézist most nem fejtem ki.
6 hét a kúra után, ennyi alatt dől el mire ment a test, mennyire volt hatásos a kúra.
Várakozás, várakozás, közben persze takarítani kéne, segíteni a testnek helyreállni.
Probiotikum kúra minden szinten. Vitaminok, magnézium, immunerősítők, gyógygomba,
valahogy enni nem akaródzik... fogyni se, de enni se.
Egyetlen dolgot kívánok, helyesebben kettőt, forró csokit, és capuccinot.
Ha éhes vagyok inkább vizet iszok. és amikor iszom a vizet, akkor se esik olyan jól. csak muszáj.
egyetlen rövid időzónában tűnt fel eddig nekem, hogy talán kezd visszajönni az erőm, de nem tartott tovább 1 óránál. Fizikai munkát végeztem, pakoltam, lépcsőztem, és az tűnt fel, hoyg nem kellett közben kidögölve lerogynom a székbe. Utána persze hogy de. 1 órácskára jobb volt.
Hinnem kell hogy lesz többre is jobb, sokkal.
Őrületesen nehéz rávenni magam hogy bárhova elinduljak, a hócipőm tele van hogy mindig van valami, röntgen, autószerviz, ilyen-olyan kötelező ügyintézés, bank - csak személyesen lehet, biztosító szintén - jó hogy a digitális korban élünk!!
Egy hetem nem volt még teljes nyugalomban. Na így gyógyulj paraszt.
Még vérvételt is kéne intéznem, ami legalább 3 út. (Egy amíg odaadják a papirt, 2. amikor leveszik a vért, 3. amikor elmehetek az eredményért ) Komolyan mondom, ez, ez nem gyógyulás idő, ez a szarrá rángatom a maradék erejéből a szerencsétlent - agymenése.
Áh, már nincs se kedvem se erőm dühöngeni ezen, agyatlan banda. A mai egészségügynek nem érdeke, hogy a beteg jobban legyen. Ha ez lenne az érdek nem így kéne intézni egy nyamvadt vérvételt. ami ráadásul csak egy pillanatfelvétel, nem az igazság.
haladnom kéne, a versenycsiga táltos paripa hozzám képest.
A nyár elmúlik az ősz is, a tél is, és én lehet hogy továbbra is ilyen leszek? Nem szabadna erre gondolnom. Csak arra, hogy juhejj, megcsináltad, lesz jobb, meggyógyultál, ez már "csak" a takarítás, sepregetés.
Agyban dől el, ja, persze.
Azért ért pr jó dolog, most az egyik legjobb, hogy végre hallgathatom a kedvenc CD-m, a lejátszó megjavítva, a CD romjaiból feljavítva. Művelődjenek a szomszédok! Ők se kíméltek egy percig se, amikor nagyon-nagyon szükségem lett volna csendre.
Hát most akkor hadd szóljon. Mindent bele, ami a csövön kifér.
a rezgés az esetleg megmaradt betolakodókat is melegíti - mint a micro - belülről rezegtet.
Éljen a frekvencia gyógyítás zenével.
Találjátok meg az életörömöt és ha megvan szórjátok szét a világban, úgy látom erre van a legnagyobb szükség, az igazi őszinte természetes életörömre.
Amibe nem fér bele a pazarlás, és a műmájer, a mű, a vész, és semmi olyasmi ami haszonelvű.
Mozgás öröme! hol vagy?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése