-6 - Első50 utolsó napja - First50'sLASTday

Egy ciklus kész.

6 hét és kiderül az eredmény.

Izgi.

Mit is érzek most? Hogy is vagyok?
Tegnap olvasgattam az elmúlt 50 nap néhány bejegyzését. Durva. Még nekem is, aki benne voltam.
Én voltam, vagy valaki más? Más voltam amíg csináltam? Más lettem, azáltal hogy végigcsináltam?
Valószínű én voltam egy múltbeli állapotomban, ami megalapozza a remélt jövőm.

Érzés háború, kitartás-sok(k) próba, A sinus görbe minden végtelen apró és hatalmas görbületével.

Kaland - bár azt gondolom az ilyen élményeket szívesen kihagynám. Bár az is igaz, hoyg sose vetemednék rá, hogy kalandból megmásszam a Himaláját, vagy a Machu-Pichu-t egyiket a hideg miatt, másikat a kjgyók miatt. Így ha kaland kell az életembe, valóban csak az ilyen kanapé- lakásfogság, háziőrizet - nem kell őr, magamtól se volt kedvem kimenni. - megoldások maradnak. Melyek legjobb megvalósítása a betegség. A belülről felgyújtott ember.
Nem csak testében, lelkében és szellemében is.

Nem vágyok babérokra a leg-ek könyvében. Ezután se leszek sziklamászó. Biztosan nagyon király lehet, de inkább nem. egyszerűen nem vonz.
Régen akartam bangi-jump-olni. De már azt sem. Szívás mikor visszaránt a kötél, bazi nagyot ránt.

A vége nap tiszteletére elkezdtem takarítani, mint régen, amikor nagy betegségből gyógyult beteg után még a házat is kimeszelték, nehogy bent ragadjon a betegség.

Gazdagmami fb oldaláról származik a felirat.

Most ez jön, bírom vagy sem, lesz erőm hozzá vagy sem, mindegy. Nem ez számít. A szándék és a kép számít. Idézet jön, nagyon betalált. ÍME:

 Még sose tudtam elképzelni egyben, darabjai megvoltak, de az érzés egészen az nem volt meg.
Most is csak egy kezdeti kép van a sok mozaikból montázsolva. és van hozzá egy érzéshalmaz, lépések, hangulatok, napszakok, évszakok, látványképek.
De! Úgy használom ezt, mint egy térképet és egy kép vázat. Ami beleillik, marad, ami nem az megy. Elengedem, hadd menjen. Megköszönöm a szolgálatait és örömmel útjára bocsátom, mint tegnap egy csodaszép kis hátitatyómat.
Azt hiszem életemben először sikerült valamit eladnom a net-en (úgy értem hivatalos hirdető oldalon keresztül). 2019-et írunk, szóval ez szerintem minimum világcsúcs. 🏁

Az egész blog a legeslegelején a KonMaris utamból indult, aztán lett egy kicsit más, aztán most ez az 50-es dolog. és most visszaér a kör 📍 a selejtezéshez a BigPicture vagyis Nagy KÉP megalkotásához, amit már Mari elején se tudtam teljesen összerakni.
Ezért nem is fejeződött be sose a 6 hónap vagy 3 hónap vagy kinek mennyi időbe telik végigmenni a kategóriákon.
Nehezített pálya, ha nem egy helyen laksz. Hanem minimum kettőn, és van még pár ahol időnként alszol... Hát mostanra sikerült 2+1-re leszorítani a szétszórtságot.

sikerült teljesen összekuszálni a könyveinket. Mari -komolyan - ez a leghülyébb ötleted egy magyar embernek. Innen üzenem minden Marisnak - Hagyd a könyveid!!! Komolyan, ami nem kell - onnan ismered meg hogy csak rakosgatod egyik helyről a másikra és legalább 5 éve tervezed hogy elolvasod, - nem fogod. - na ezeket engedd el. Ha valamiért nagyon ragaszkodsz hozzá, akkor fényképezd le és tedd el elektronikus formában. A könyvet pedig ajándékozd el. nem minden könyv elérhető elektronikusan, és papír alapon is egészen más olvasni mint gépen, ez mind igaz. És az is hogy ez talán ez nem teljesen legális, bár szerintem az, mivel kifizetted az árát és az elektronikus másolatot nem fogod árúba bocsátani se másnak továbbadni.(feltehetően, hiszen senki se fogja kérni azt se tudják neked van ilyen) Szóval kifizetted. A könyvet elajándékozhatod, eladhatod - a papír alapút, vagy el is komposztálhatod - majdnem ez a leginkább életteremtő megoldás. Visszaadjuk a Természetnek, amit elvettünk tőle. Bár a papírgyártás szennyezését még nem tettük jóvá, de az is eljön majd. idővel, ha megérjük és teszünk érte.
Konklúzió - könyveket újra visszarendezem a kedvenc mintázatomba, és amiről közben kiderül hogy annyira de annyira nem akarom már elolvasni - azt elküldöm örömmel, hálával.

Most kéne egy katarzis.
Mától ÉLNI fogok és csak olyat teszek amit örömmel élek, meg hasonlók.

Az ember azonban nem tud más lenni, mint ami. Szemlélődök, mert ezt szeretem, ezt is.
Belelendülök, ami lelkesít, és aztán biztos csalódok is majd hogy nem olyan, ami bennem él.
Talán ez nem is baj. 

Estére az utolsó szem gyógyszerre minden rémálom tünet belehúzott. Nyirokmirigy körüli fájdalmak, szúrás, nyomás, zsibbadás, mindenhol mintha csípne valami érzés, pedig nincs ott se bolha, se szúnyog, se egyéb, semmi, mégis mintha folyamatosan valahol valami csípne.
Aztán a teljes összpontosítás képtelenség.

Ráadásul a szomszédban magánóvodát nyitottak vagy mi, nem hinném, hogy hivatalosan, de valami rémálom, egész nap visítoznak üvöltöznek sikítoznak, mintha valami rémálom strandon lennék. De könyörgöm ez egy lakó pihenő övezet. A másik oldalon folyamatosan ugatnak a szerencsétlen frusztrált kutyák, akiknek a gazdáinak halvány fogalmuk sincs, hogy az ebek már bekattantak a mozgáshiánytól, és hogy gőzük sincs a határokról és a szabályokról. Ha véletlen van egy lélegzetvételnyi csend, akkor meg valaki elkezd füvetnyírni vagy motoros permetezővel permetezni, vagy láncfűrészelni a mittudoménmit.
Komolyan - mikor ideköltöztünk ez nem volt. Jó a sarokszomszéd akkor is üvöltette a zenét minden péntek délutántól vasárnap estig nagyjából nyaranta, de azt mondjuk már megszoktam. De ez? Már nem tudom melyik oldalon aludjak, vagy hol legyek napközben. A saját gondolataimat nem hallom.
Ha nem lennék beteg, akkor is fárasztó lenne. De így! Próbáltam hangos zenehallgatással elnyomni a külső zajokat de az sem jó, ugyanis CSENDre lenne szükségem! CSEND! CSENDET!!!
mi bajuk van a csenddel?
mi bajuk van a jó levegővel? Nem merem kirakni a ruhát száradni a napra, mert tuti valaki elkezd füstölni.

Szép új életem... még meg se gyógyultam, már agyonvertek.
Király emberiség. és én titeket akarlak megmenteni. Minek?

Mondjuk erre megvan a válaszom, mert nem tehetek mást.

Hát ennyi volt az 50+5 nap, ja és ma még fel is ment a hőmérsékletem egészen 37 C fokig.
Amitől rögtön elkezdtem aggódni, hogy akkor most baktériumok kampec, jönnek a vírusok, hajrá.
Néha azt gondolom, igazán jobb lenne, ha kisebb tudáshalmazból gazdálkodnék.
Most nem fejtem ki újra a Vincent féle diagramot és a vér rH2 értékének összefüggéseit, a lényeg, hogy találtam aggódni valót továbbra is.

Jelentkeztem a Lyme továbbképzős napra, amit egyszer már nem tettem meg, mondván órám lesz aznap, hát akkor most jelentkeztem, mert utóbbit elfelejtettem. Ez van ez ilyen zavaros nap lett.

Egy biztos, ennek a kúrának itt most vége. 

Köszi, hogy elolvastad.

Szívből kívánok örömteli vidám egészséges életet tovább!

Holnap minden jobb lesz, ha mégsem akkor bocsi.
Reklamáció Istenhez benyújtható.
Kegyelem borítékolva, könyörület kiegészítés kérhető.

Egyébként meg mindenkit a tenyérén hordoz, 

bazi nagy tenyere van, nyugi elférünk rajta mind.

V É G E

A blog talán még folytatódik...