Tenni a semmit

 Semmit tenni nem lehet.

Mégis jól esik ülni a semmibe bámulva hagyni szállni szívem.

Előbb-utóbb újra rátalál az öröm-fájdalom mi minden emlék koszorúja. 

Veletek volt, veletek marad szivem, mégis nélkületek él a test, A sejtemlékezet az érzet elkopik 7-8-9 év után minden eltűnik, mintha csak álmodtam volna az egész életem.

Egyszercsak felébredek, sa mély álom megfoghatatlan hatása feléleszt, majd elszomorít végül egyszerűen nem lesz erőm tovább élni benne, emlékezni és elfogadni ami már nincs.

Talán sose volt, de VOLT- rikolt bennem a fájdalom szeretete.

VOLT - már csak VOLT.

Engedd el végre a VOLT-ot, úgyis csak ráz mint a földeletlen kábel vége.

Földeld már le végre.

Talán ezért temetünk, hoyg eltűntessük a Föld színéről amit nem akarunk már színről színre látni sem.

Akarnánk, de Halál elvette, magához ölelte kedveseink. Ellopta az időt. Az Együtt időt elvette örökre(?)

Marad a MA az üres halgatag világ melyben ordít a fájdalom csnedje. Dübörög a reggeli daráló motorja, llekembe gyaláz a fertelmes pokol sikoly. Megint írtják a fákat, kivégzik az életet és elvezetik a vizeket.

Mit foglalkozok én ezzel? 

Megállj, parancsolom, kérem szépen, könyörgöm sírva, üvöltöm zokogva kérlelve viaszdugós rohadt gazdag süket fülekbe.

Állj meg EMBER.!!!

Jó, most megállok én, megtartom szavam, magamra nézve is elfogadom, nincs már mit tenni.

Élvezzük ki ami adatott.

Könyvet kötögetek, a múló időnek, legyen tüzelő a máglyára, melyen újra elevenen égetnek el. - mindent ami élő.

Most dalra fel barátim, festéket papírt ide, szóljon az ének, zengjen a dal, műzsám kezeimben énekel.

Végtelen időcsapda rabságában csodát fest szívem.

Társaim kalandozni hívom az alkotás Csodaerdeibe, ahol a fény és a színek bújocskát játszanak a képőzelet patajain kacagva szaladnak a nyugolom tavai felé, ahol minden éjjel megcsilan a csillagok Ihlet pillantása. 

Szerelem alkotások. SZER-elem teremtések, a lélek végtelen mámorpoharai, igyunk hát végre éltető varázst. 

S belépek most és itt a Csodák KAPUján, képzeletem fájdalmam gyönyöröm végtelen kertjébe.

Ahol ittHON lehet lényem minden létezője.

Találd meg (is)TENmagad, s megleled ottHONod is végre. 

Az ÚT benned van, Te vagy az Út, Az alkotóerőd szándék vágy az az erő ami tovább éltet és léptet 

Végül talán a Fénybe? A Tested a KAPU melyen e világba léphetsz.

Melyben kint is vagy és bent is vagy és egyszerre láthatod MINDEN világod.

IS-IS TEN magad

Magad TEN is-is.

Kint is vagyok, bent is vagyok, jajj de nagyon boldog vagyok - kacarászik benned az Élet.