KAPU

 Állsz és töprengsz belépj, maradj kint. 

Berugod, belököd, bedöntöd.

Nehéz kemény, bálnatorok mélység.

Mi vár bent?

Nem látod

Ténferegsz, nézelődsz.

Tétova mozdulat a vason, hideg fém a kézen, jégszív villanás a lélek húrjain.

A KAPU egy váltó. Kint és bent között. Átjáűró a halál kapuján.

Veled vagy nélküled utazik tovább a világ?

Kapu mire? Életre? Boldogságra, örömre ? 

Fájdalomra, félelemre, megalázottságra és a gyúlölet mocskából felnövő kegyetlen világra?

A fény megtorpan, hatalmas vakapu állja az útját, 

Aztán egy famonstrum vetít árnékot lábai elé.

Milyen szemléletes vetíti az árnyékot, hiszen a fény hiánya nem törli el a fény létezését, csak elfedi azt.

Mégis vetít azt vetíti eléd hogy NINCS.

Van valami, ami nincs.

A KAPU A váltó, átléphetsz rajta, ácsoroghatsz is benne, és ebben az áldott valóban végtelen időben mind a két világot láthatod, a kintet és bentet is, de benne nem élhetsz egyikben sem. 

Rálátást ad, csak jelenlétet nem.

Betekintést ad, csak tapasztalást nem.

Irányíthatónak mutat dolgokat melyek megélése pont az irányíthatóságát veszi el.

Aranykapu, vagy a Pokol kapuja, a döntés nem a kapuban álldogálva dől el. 

Te döntöd el mikor ki vagy belépsz rajta és részt veszel a játékban azon az oldalon ahova léptél:

Kint vagy Bent.

A KAPU egy lehetőség mely előtte ácsorogva reményteli és hősies tünemény, lehet.

Dimenzió KAPU belépve megláthatod Őseid eredményeit, küzdelmeik maradékát, diadaluk romjait.

KAstélyokba léphetsz melyeket Víz Anya ölel s vigyázza életük.

Csodaerdőkbe melyekben patakok élesztik a népet.

Óh de épp méreg fut a patakban s nem is patak már csak egy csatorna ahova szenny és víz folyik össze, keverve, patika mérlegen túladagolt vegyszermaradványokkal mik az életet rombolják.

Ostoba patika mérleg hívók, fertőtlenítőben és rákban szenvedő rákos sejtek. 

A kapuban állva végtelen idő reményével útra keltek, s életük mégis a méreg poharának lassú kortyolgatásával telik, el. Majd eltávoznak egy másik világ kapuján - ami már gépterem felé vezet. A gépek világába, ahol a kapuk elektromos zárakkal nyílnak és nincs bennük semmi élet. Fém és microchip vezérelt szájmaszkok csupán, mik elzárják előled a FÉNYT.

Végtelen tér-idő rája fel lapjait, s akönyv végén megláthatod mi lesz a nem várt csavar, mely a gépezetbe hullva megállítja a rombolás jéverem szirmait. 

FöldAnya megrázza magát, s minden minden fémvirág sziklává olvad a mélyben, eltemetve magába szörnyű titkait.

A HEgyek újra élő Erdőket teremnek, az ember más bolygon vetheti el újra magvait. 

Ki marad s ki megy, a KAPU nem dönti el. Ő csak áll és jelzi, itt egy másik élet lehetősége vár, maradsz vagy mész, Te DÖNTHETED El.

 “Nem köszönöm, inkább keresek egymásik utat, talán a végtelenbe és tovább… ahol nincsenek kapuk, csak az ÚT van.”

“Belépek” - mondod. S nem hagysz fel minden reménnyel.

Barátoid előmerészkednek a bokrokból, kutyád szalad feléd, lelkes arconnyalással üdvözölve kedves barátját. Minden szretted örömmel fogad, hisz végre mgjöttél megtértél igaz HONodba, ahol nincsen háború nincs félelem és nincs viszály, nincsene bántó zajok és hangok, és szagok és villódzó erős fények.

Selyemtavakban úszhatzs a hajnak Pírjával, tápláló bársony legelőkön alhatsz minden éjjel az Erdő egész népének békéjében.

Vajon a KAPU olyan világot ad nekünk amire vágyunk? Mi döntjük el milyen világba lépünk be?

Vagy előre adott a terep s mi csak azt döntjül el mely szegletében mit tapasztalunk meg?

Vagy minden adott, csak azt dönthetjük el belépünk-e?

Vagy a KAPU-t is magunk teremtjük?

Vajon hán ykapu van aVilágon?

Vajon van KAPU, vagy csak mi gondoljuk hogy a világ kapuja anyánk öle?

S a halál kapuja egy tűszúrás vagy a szakadék vagy a máglya, esteleg ismeretlennek vélt sejtek játéka más ismeretlen lények hányadékával?

Amikor a KAPUK tengerének fellette szárnyal az időtlen fény. Suhanásában felragyog a választás lehetősége. El is szállhatzs felette mnt sugallat, s akkor csak irányító vagy, nem játkos.

Te mit választasz?

Sugallatod képes lesz szárnyalni a Kapun túli világban?

Milyen gúnyát választasz?