Padló alatt a talaj

 A törés összeforr

A szív begyógyul

A lélek meghasad

A folyamatos fájdalom elől csak a test levetése ad menedéket.

A boka összeforr, de a lélek nem áll fel, mikor nem tudod meddig tovább, lesz-e még menés, felállás, guggolás, lehajlás, lépés, egyik a másik után.

Talán ez is egy örökség, nem tudni menni, mikor már tehetnéd, 

és nem menni amikor még tudnád, de nem teheted.

Őrület színtiszta ŐRÜLET.

van de nincs és nincs de van.

Mit akarsz tőlem sors? Mit akarsz tőlem Isten?

Mit akarok még magamtól ebben a testben?

hogy kimondjam? legyen vége végre?
Mint ott akkor neked, halkan üvöltve?

A halál nem prbléma

a fájdalom az a a probléma, a fizikai szenvedés ami folyamatos és felemészti az akaratot, morzsánként zúzza, őrli porrá minden reménysugallatod.

Véged.

A fájdalom nagy úr, főleg éveken át szenvedni és tűrni és remélni és kívánni hogy csak 1 perc csap pár másodpercc legyen mikro azt érzed, hogy nem érzed hogy fáj

és az is csak akkor tűnik már fel, amikor újra fáj.

A fájdalom az egyetlen ami képes megöldni a lelket, ha hosszú ideig tart a szenvedés.

Mi a hosszú? az örökké való fájdalmas pillanatok összessége az a hosszú.

hogy nem tud remélhestz-e még, lesz vége valaha, vagy már csak ez marad.

amikor nincs -nem ismert az esély a gyógyulásra,

amikor az ami megváltást hozhatna már nem kivitelezehető.

Térdre buksz és nem állsz fel mert már nincs mivel.

Ez nem alázat és nem is elfogadás, ez nem azért van mert nem törték be, mert nem tört meg a 

MEGTÖRT

ELESTÉL

és ennyi

nincs magyarázat, nincs ok, csak okozat - ami önmagában lehetetlen, de mégis van.

Elbírod combosan kivéded az újabb hullámot, hogy végül kacsintva visszafordulva elborítson megint, s most már végleg a Nagy Óceán.

a hullámok mélyén végre kimondhasd

HAZAÉRTEM végre - Újra itthon.