Pokoljárás

Itt ragadtam 2 világ közt félúton
Két város közt félúton
nincs haza, nincs otthon, ami volt elmúlt, elvették-úgy nevezték privatizáció, ami van nyugtalan, zaj, rikácsolás, üvöltés, zajongás, leskelődő ÁVH-s szomszéd zaklatás...
Gyönyörű helyeket szuper házakat találok, vettem, épp csak a környezet élhetetlen.

szuper jó munkám volt, többször is az emberi irigység és a sok kispöcs tette szarrá.
Olyan rohadtul elegem van a sok önbizalom hiányos, anyjától megnyomorított szerencsétlenből, akit szintén a családja rongált agyi és lelki entrópiába. Akiket szintén a családjuk a megelőző háborúk, az erőszak, a zsákmányolás, a megerőszakolás, a kisemmizés a megalázás, az emberi méltóságuk jogtalan eltiprása.
NEM VOLT MÉG ELÉG????
MEDDIG AKARJÁTOK MÉG GYILKOLNI A VILÁGOT?


Hol van egy hely ezen a  kibaszott világon, ahol végre békében és jó egészségben élhetnék?
Persze agyban dől el, hogy a tökömbe rohadna meg aki ezt a mondatot kitalálta valaha.
Agyban, ja a Te agyadban.

ki akarok selejtezni sok dolgot, de előbb elégetném, vagy inkább komposztáljuk.
Vegyétek vigyétek, életem téves romjait, hiénák
Élősködők hagyjátok el a fedélzetet nincs már mit ennetek, már felzabáltatok és én már nem én vagyok.

Azt hiszem most döntöttem el, hogy lezárok minden lehúzót, eladok mindent amit csak tudok, és teher, és továbblépek.
Elég volt.

Köszönöm a mai megerősítést, leszarom ki mit mond.

Az emberek nagy része nem érti, mit tesz nap mint nap a másikkal, önmagával a környezetével.
Nem hoyg nem érdekli, de nem is gondol rá, hogy érdekelhetné.
Csak az érdekli hogy legyen hova játszani vinni a gyerekét, akit egyáltalán nem biztos hogy azért szült, mert akarta, hanem mert azt tanulta hogy akarnia kell, de azt se tudja Ő igazán mit akarna ha szabad választása lehetne. Azt se tudja hogy nem szabadon választott.
..és így örökítik át anyák és apák, nagyanyák és nagyapák a sok szart, amit a lelkükben cipelnek, ahelyett, hogy végre kigyógyítanák magukat a sok fosból, a sok kényszerből, bántásból, megalázásból és fájdalomból.

Mert az nehéz, mert kimondani az igazságot azt nehéz, mert szembenézni a szekrényből kiözönlő csontvázakkal rohadt nehéz.
és csodálkozunk, hoyg az egészségügy nem tud gyógyítani, a közellátás nem tud ellátni, a védőhálak olyan lukasak, hogy szinte csak pókhálók kéjes emlékei.

Tudom, hogy van egy csomó társadalmi gáz, de esetleg mi lenne ha, mi lenne ha
csak úgy megpróbálnánk békében élni.
Nem kell segíteni, nem kell beleugatni mások dolgába, csak mindenki a saját lelkét gyógyítsa meg
és ha lehet ne úgy hogy megöl egy kóbor állatot, sokkal inkább úgy hogy befogadja, vagy keres neki egy normális otthont, ahol természete szerint élhet.

Egy kutyának nem természete, hogy masnit kötnek a fülére vagy a feje búbjára, egy macskának nem természete, hogy kötött kabátkába öltöztetve pórázon megy ki a fagyott hóra.
Emberek!!! Térjetek már eszetekre, és gyógyítsátok meg a lelkeitek sebeit.
Tudom, hogy nagyon nehéz, főleg annak aki már beteg is.
De legalább addig jussatok el, amig még lehet.

Kegyetlen vihar jön, de még enyhíthető, megállítani már én is azt gondolom, nem lehet, de a hatásait enyhíteni még van esélyünk.
Ne mondd, hogy nem tudsz mit tenni, kérdezz, olvass, emlékezz és engedd el fájdalmat és engedd be a jót, az örömöt, de sose mások vagy a természet kárán.

Létezik nyertes -nyertes játszma, senkinek sem kell rosszul járnia.
Csak egy felismerés kell és az a legfontosabb. A Természet van középen, nem az ember.

"Csak az élet számít" /5. elem/