Könyv Kaland 2.

 Sokáig töprengtem leírjam-e

Vajon érdekel-e ez bárkit? és ma egy ismerősöm akivel erről beszélgettem, azt mondta persze hogy érdekli. Aztán úgy döntöttem, ez most egy önmagamért is terápiás írás lesz.
Van még egy oka: így megmutathatom, hogy kell túlélni egy veszteséget, hogy lehet jóvá formálni, - szándékom szerint ez kerekedik majd ki a végére -  felhasználni önmagunk fejlesztésére, megértésére, hogy honnan ered, miért történt, mit akar mondani.
és végül azért, mert azt gondolom, azzal hogy leírom, kiírom magamból, én is jobban leszek.

Az emberek többsége nem tud gyászolni, nem tanuljuk meg kezelni a veszteségeket, nem tanuljuk meg átformálni, átlényegíteni, hogy veszteségből előre lépés legyen. A veszteségből nyereséggé változtassuk a kudarcnak tűnő tapasztalást.

A könyvem második nyomásáról van szó. 

1. tény: Első körben nem akartam újranyomtatni inkább megírni az újat a másodikat, mert úgy gondoltam abban még fontosabb információk lesznek és inkább arra kellene figyelnem, annak energiát adni.

2. tény: Sokan kérték a könyvem, és nem tudtam mit mondjak, lesz-e még vagy sem, és ha igen mikor.

3. tény: Megbíztam egy emberben, aki valamilyen oknál fogva, ezek részletezésébe nem mennék bele, nem tudta elkészíteni a megbeszélt sokadik határidőre sem. Ami eredetileg 2 hét volt. Az ígéret szerint.

4. tény: 2,5 hónap reménykedés és várakozás után sincs a kezemben a megbeszélt db számú kész könyv,
se az a pénzösszeg, amibe került volna, ha elkészül. 

5. tény: Előre kifizettem, az egészet. Ez egyébként minden nyomdában alap. Előre kell fizetni az egészet. Csak akkor nem, ha már volt ott nagyobb megrendelésed. 

6. tény: Se pénz, se termék, és én itt maradtam azzal, hogy 3 hete ígértem, hogy talán 2 hét múlva kész lesz, azoknak a kedves érdeklődő embereknek, akik már 2,5 hónapja várják. Ez borzalmas érzés nekem. 

A 6. tény kibontása: Ilyenkor mindig elgondolkodok rajta, hogy jutottam ide, miért kapom ezt, mit akar mondani, mit csináltam rosszul, és nem utolsó sorban, hogyan tovább, hogy oldjam meg hogy legyen könyv a "nincs több pénz"-ből. Ráadásul ez minden szépen felépített beütemezett tervemet borította. Tehát nem elég hogy nem lesz karácsonyra könyv, még minden más munkák is csúsztak mert minden a könyv eladás-bevételhez kötött.

Amióta kiderült, hogy nem lesz könyv, így nem, ahogy vártam, azóta lettem rosszul. Valójában hozzájárult ehhez még az is, hogy a Könyvkötő tanfolyam leállt. Pont mire behoztam minden elmaradásom a házi feladatokkal. Egyszerűen nincs, se jelzés nem volt hetekig, hogy mikor, hogy folytatódik-e, vagy bármilyen szakmai instrukció, mit nézzünk, mit tanuljunk, hogyan fejlődjünk. Vagyis elveszett ez a fajta szakmai irányítás is.
Úgy éreztem, magamra maradtam, megint. Szó szerint belebetegedtem a helyzetbe.
Főleg abba, hogy becsapottnak és kisemmizettnek éreztem magam két okból is.

Igaz több nappal ezután ígéretet kaptam, hogy visszakapjuk a pénzt, a könyvekre kifizetett összeget, és némi anyagot is el tudtunk hozni, ami azonban nem az, nem olyan, amit én választottam, vagy vettem volna a saját pénzemből, vagy amit előre megbeszéltünk. Ráadásul a saját anyagból már rég a kedves várakozók kezében lenne a második nyomás, ha mi készítjük el, és nem lenne a 2,5 hónap ácsorgás és a várakozás a semmire, pontosabban a jó nagy buktára.

Sajnos itt is megtörtént, hogy a Megbízott helyettem, velem való egyeztetés nélkül választott anyagot. Itt már észen kellett volna lenni, hogy hoppá, ez sem az, amit reméltem, aminek tűnt, aminek látszott az elején. Itt sem azt kapom, amit kérek, és amiben megállapodtunk.

Miért bíztam meg benne? Miért fizettem ki előre az egészet? én, aki extra óvatos és kontrollmániás vagyok más dolgokban. Azért, mert volt egy olyan tapasztalási folyamat a megállapodást megelőzően, amelyben meggyőzött, hogy érdemes a bizalomra és ért hozzá. Bár visszagondolva, abban a megelőző időszakban is volt jó pár ígéret, amit a mai napig nem teljesített, de ez akkor nem tűnt fel. És szakmai alapon igen jónak bizonyult. 

Saját nyomtatónk akkor még nem volt, csak tervben volt. És az ígéret szerint 2 hét alatt elkészült volna. Ez volt szeptemberben. Közben meglett a nyomtatónk, de úgy gondoltam, egy gyakorlott ember hamarabb elkészül, vagyis nem mondtam vissza a megbízást. Hát nem lett kész november közepére és végére sem. Jöttek az okok és a halasztások és én csak türelmesen vártam és mindent elhittem. Nekem ez elég nagy stressz volt mert halasztódott minden-minden halmozódott, és fogyott az idő. Amiből ugye végtelen van, de nem egy-egy embernek.

Aztán október közepén egy számomra megtévesztő üzenetre írtam azt a megrendelőknek, hogy 2 hét múlva elvileg lesz könyv. Sajnos tévedtem. 

Azóta se tudtam megírni a várakozóknak, hogy mire számíthatnak, mikor mennyiért lesz könyv.

Azt terveztem: oké itt a papír, már van nyomtatónk, kinyomtatom én és bekötjük és kész.

Na ja, csak hogy ez a papír, amit elhoztunk, olyan méretre van vágva, ami nem teszi lehetővé a fűzött könyvtestet, csak a ragasztottat, pedig a fűzött is ígéret volt, hogy olyan is készül majd, legalább mintában. Sebaj, majd jó lesz egy másik könyvhöz, gondoltam. (Mellesleg ez is egy kedves barátomnak köszönhető, mi nem tudtunk volna érte menni, ezúton is nagyon hálás vagyok neki.)
Ami jó döntés, egyetlen pici probléma, hogy az egyedi méretre vágott papírt a nyomtató nem tudja forgatni. Csak úgy lehet használni, hogy külön páros és külön páratlan oldalakat nyomok - ami idő, macera. Mindegy, megoldható. A saját pénzemen nem vágattam volna ilyen méretre, és nem is ilyen papírt veszek és nem generálok magamnak plusz kényelmetlenségeket és felesleges munkát. 

Az én könyvemben sok kép van, ahhoz ez nem való.

Oké ezen is átléptem.

De hogy lesz könyv? Mit mondjak az embereknek?
Ez egyre nyugtalanítóbb kérdéssé növekedett bennem.

Oké leteszteltem saját nyomtatón, milyenek a színek, hogy jön ki, nincs-e valami probléma, mint a másik helyen a fontokkal (betűkkel, ékezet hosszú Ú, Ő stb.)  grafikus objektumokkal. 

Nálam nem volt probléma, minő meglepő... Nálam hibátlan lett a nyomat.

Oké teszt vágás, ragasztás, borító. Minden passzol. Szuper. Örülök, szabadság van, önellátás a könyvkészítésben. Végül is kötni megtanultunk, vágni is, ragasztani és fűzni is. 

Elfogadtam azt is, miután végigkutattam a papírforrás lehetőségeket, hogy komolyabb papír beszerző forrás csak Pesten van. Ami útiköltség és sok-sok idő, vagy szállítási költség, de ha csak szállítják, akkor nem tudom megnézni és ellenőrizni mielőtt csomagolják. Ezt is elkezdtem szervezni, hogy hogyan legyen papír. A rávaló pénzt, hát ugye azt hagyjuk.
Aztán leteszteltem, hogy itt helyben kapható papírból milyen. Egész pofás lett, jól olvasható és kellemes tapintású. Végül is az ofszet (ez egy nyomatás típus, amihez komoly nyomdagép kell) nyomáshoz is ezt használják. Többet azonban még nem mertem nyomtatni mert a tonerek kapacitása csökkent ugye. (Toner a festékpatron.) 

Maradt egy apró-pici probléma. A mi nyomtatónkat használtan vettük, ami azt jelenti, hogy nincs benne teljes tele toner készlet (aki nem érti annak írom, hogy ez a festék amiből 4 db kell egy színes lézer nyomatóba CMYK - Cian, Magenta, Yellow és a K a fekete.) Egy ilyen készlet kb. a nyomtató árának az 1/3-a. Na most hurrá - ezt miből? Ez a pénz ugyanis nem volt már nálunk, hiszen a másik helyre kifizettem.
Elvileg visszakapjuk a pénzt, de csak akkor tudok belőle bármit venni, ha már itt van. Az csak akkor biztos, hogy visszakaptuk, ha már itt van a számlánkon. Még nincs. Elvileg majd karácsony előtt, na most ezzel kitörölhetem, ha Karácsony elöttre ígértem a könyvet. Még az is megfordult a fejemben, hogy jó, de melyik karácsony előtt… hiszen amikor valaki már sokadik ígéretét nem tartja be, akkor már semmi sem biztos amit mond.
non plus ultra: Ráadásul engem is ilyen helyzetbe hozott. Ígértem valamit (könyvet) és nem tudtam eddig betartani.
A bizalomvesztés a legnagyobb veszteség. Az időveszteség után.

Legkésőbb dec. 20-ig feladásra kellene kerülniük. Csomagolással, fizetéssel, mindennel együtt.
Amíg nem tudom a toner árat és a készítés idő szükségletét, költséget se tudok számolni. Mi alapján határozzam meg az árat? hasra ütése? Az eredeti megrendelésnél ez nem volt probléma, mert ugye ott a kifizetett ár alapján tudtam számolni. Ez is borult azzal ha nálunk van a nyomás, kötés és még plusz anyagot is kell venni, stb.

Férjem felkereste a létező összes toner forrást, beszélt a forgalmazókkal, már amelyik felvette a telefont, kereste a lehető legjobb minőségű mérsékelt árú megoldást. Talán most meg is van. 

Oké kiszámoltam a rendelkezésre álló tesztek és a fellelt költségek alapján.

...és közben még 3 nyomdától kértem be árajánlatot. 

Ebből eddig egyetlen egy válaszolt. Bizonyára sok a munkájuk a többieknek.

Jó árat adott de ahhoz 500 példányt kéne rendelni hogy ezt választhassuk, és még ha előrendelésből ki is jönne, mikor érkezik be a pénz? Gyártás legalább 10 nap minimum. és mintakönyvet a sok nyomdai eddigi mizériák miatt mindenképp kérnék, az még plusz 5 nap. Kész KO - ez karácsonyig nem jön össze, max jövő karácsonyig. Ami most nem opció. Legalább is itt még így gondoltam.

Rengeteg plusz feladatot és munkát generált ez a 'nem teljesítés' - ugye végig abban voltam, hogy kifizettem, készül, kész lesz és minden szépen halad az útján tovább, és én csinálhatom a többit, amit karácsonyra szerettem volna a lelkes megvalósítóknak, figyelemmel követőknek... hát nem.
A várakozás is gyötrelmes, hiszen mindig újabb bizalmat kell szavaznod és feldolgozni a csalódást: megint nincs könyv, még mindig nincs könyv és már nem is lesz könyv.
Ez nagyon sok energia, életerő. Valójában nem a pénz az ami a veszteség hanem az életerő, eredményét lásd később. - és az a baj, hogy én most kvázi ugyanezt vagyok kénytelen tenni azokkal akik nekem bizalmat szavaztak - ez nem fair. Ezért akartam ezt megoldani, erőmön felül, hogy mégis legyen könyv.

Közben felmentek a szállítási árak, a papír ára és ki ne felejtsük a KATA megszűnését se, vagyis átalakulását. ami meglehetősen növeli az árat. Megjegyzem teljesen értelmetlenül, mert amit az állam bevételez, azt nem az élet szolgálatára használja fel. hogy mire azt mindenki láthatja. ebbe most nem megyek itt bele. Szóval nagyon durvának érzem az összes változás összes hatását mindarra amit előzőleg elterveztünk, hogy szépen kötetenként ki tudjuk termelni mindig a következő kötet nyomtatási költségeit. Ez most ugrott. Vagy durva áremelés, vagy nincsenek könyvek. Hát köszi szépen.

És azt se felejtsük el, hogy az én fejemben és lelkemben pontosan tudtam, hogy napról-napra vesztem el a megrendelők bizalmát és hitet, hogy lesz még valaha könyvük - ami az igazi veszteség, mert az anyagiakat lehet pótolni de az erkölcsieket nem. A lelkekben okozott lelkesedés letörés nem kárpótolható és nem vonható vissza. Ezt nem lehet elintézni egy bocsánattal vagy egy figyelmes hasznos ajándékkal. Ez nem ilyen, ez a tüske örökké ott marad. A bizalomvesztést nem lehet helyretenni csak irdatlan nagy munkával és kitartással.

Végre elkezdtem volna minden nehezítésen átlendülve készíteni a saját nyomású saját könyveimet, öröm és boldogság meg nagy lendület újra, és akkor ütött be a HOPPÁ!

Nem vettem figyelembe önmagam, a testem, a saját lelkem, és hogy ez az egész reménykedés, csalódás, reménykedés, várakozás, majd a többszörös veszteség kimerítette a tartalékaim, nem csak anyagilag, hanem lelkileg is, és belebetegedtem. Sajnos szó szerint.

Hiszen én tettem egy ígéretet amit nem tudtam teljesíteni, bár a valóság az hogy sose mondtam pontosan mikorra lesz könyv hiszen nem tudtam, tehát legalább a hazugság vádja alól mentesülök magam előtt legalább.

Vagyis a munka várat magára. Na szuper. 

ezek után mi mást mondhatnék, mint hogy lesz könyv, de nem most.

Be kellett látnom, el kell engednem a további erőfeszítéseket, mert csak én leszek rosszabbul. 

Ebben az a legkegyetlenebb az, hogy mivel én sem szeretek csalódni, nem a kifejezett kedvenc sportom, ennél csak az fájdalmasabb, ha én okozok másnak csalódást. És ezt valahogy meg kell bocsátani magamnak, hiszen én döntöttem, én választottam. Nem volt életmentő helyzet, nem lettem volna köteles ezt választani. Viszont a rendelkezésre álló információk alapján akkor a legjobb döntést hoztam, akkor onnan nézve ez volt a legjobb, hogy időben legyenek új könyvek.

Aztán még azon is elmeditáltam miért gátolt ez az egész? Ha felteszem, hogy igaz:

• Minden okkal történik
• Minden időben történik, pont akkor mikor ideje van

Akkor ebből logikusan következik, hogy oka van hogy nincs könyv és én sem tudom megoldani magam. De nekem ez nem elég, tudni szeretném, hogy mi és hogyan tovább, ha nem most. Mert akkor mi más? Pihenés, teljes leállás? Az állás betegséghez vezet. A megrekedés feloldást kíván, mozgást, cselekvést, legalább megfigyelő elemző cselekvést. Gőzerővel kutatásba kezdtem magamban. Oké vissza a rendkereséshez, rend teremtéshez, végül is azt odáztam el a köz nyomására.
Aztán rátaláltam egy könyvre.

Mondtam már a könyvek a barátaim? Mindig minden helyzetben segítettek eddigi életemben.

Szerelem, nem hiába. Rátaláltam egy olyan könyvre amiben végre a rendteremtés emberi lelki fiziológiai-testi tünet oldalát írta le az írónő. Zseniális egy könyv, nálam telitalálat. Pont erre a felszabadításra, megengedésre és megértésre volt szükségem. Az együttérzésre és a valós ok-okozat feltárása. Olyan kérdésekre, amelyekből bőven van ebben a könyvben, melyek megválaszolása ráébresztett, hogy igencsak maradt még gyászolni való.
A gyász folyamatok hiánya okozza a temérdek elakadást és gátló bevonzást.

Juhuu, ezzel megvagyok, innen már megint csak rajtam múlik.

És akkor jönnek a morális kérdések: ha ez valóban belőlem indul és a szereplők, csak lejátszák a tükör effekteket, vagyis nekem mutatják a saját képem, hogy ráébredjek hol a feladat, akkor hogy is van jogom bármit visszakérni, hiszen ez az én tanulópénzem volt. Mondjuk a bizalomvesztés elég durva tanulópénz, mert sok munkám van abban, hogy elértem oda, hogy emberek bíznak bennem, és hallgatnak és figyelnek arra, amit át szeretnék nekik adni. Utóbbival még nem tudom, hogy “bánok el”, hogyan oldom fel.

Az egyetlen, ami ilyenkor nekem eddig bevált, az az őszinte szó. 

Lehetőleg érzelem mentesen a tények leírás, feltárása és elregélése. Most is ezt teszem. Remélem elég lesz. Ha nem, akkor meg elfogadom és kész. Végül is egyszerűbb lenne az életem, ha csak a sajátjaimra figyelnék. Nem lenne semmi Küldetés, se JO-VÍZÖNELLÁTÓ, se a tapasztalati tudás átadásának vágya. Sokkal egyszerűbb lenne csak magammal és az enyéimmel foglalkozni. Mini vállalkozás matricák és naplók készítése, vagy hasonló öröm munka. Nem mintha a sok előadás és a KÉPesítés a JO-VÍZÖNELLÁTÓ megvalósítására nem lenne az. Mégis, talán itt az ideje, talán eleget adtam már? Ezen is elgondolkodtam, ha valami ennyire nem akar sikerülni, annak mindig van oka. 

Nem utolsó sorban valahogy meg kell oldanom, hogy a munkaképtelenségem ellenére mégis tudjak bevételszerző szolgáltatásokat munkákat elvégezni - ami nem kötődik munkahelyhez és nem kerül lehetetlenül sokba mint pl egy bejelentett állás, aminek költsége alaphangon minimum 100 ezer Ft, mert a KATA-val is minimum 50 ezer és akkor csak magánembereknek adhatok el. De ha nem adok el, akkor is ki kell fizetnem havi 50-et a semmiből - ezt ugye nem lehet. A semmiből nem lehet fizetni. Ezért kb. lehetetlen itthon nem hitelből vagy már meglevő tőkéből vállalkozást indítani. A hitel öngyilkosság vagy vakhit és irreális bátorság - szerintem. A saját tőke kockáztatása pedig mindig az a kérdés, hogy a sajátjaimnak marad-e ennivalóra - legalább vetőmagra és a magam ellátására való miután kockáztatok.

Itthon ma egyáltalán nem egyszerű döntések ezek. A Természetben nincsen adó, nincsenek előre kell fizetni számlák. A civilizált világ azért fog összeomlani azért rogyadozik mert nem az Univerzális, egyetemleges minták szerint való. Nem azokat követi, nem alkalmazza. A "hitel világ stació"-ból, két szó is helytelen a természet szemével nézve. A hitel, a semmi - amit a jövőben kitöltünk teremtéssel jelenleg olyan számlapénz, amit akkor írnak felül, növelnek, vagy csökkentenek, amikor csak akarnak. A stáció, mint állapot pedig, maga a halál. A megállás, a megtorpanás egy állapot fenntartása, ami fenntarthatatlan. Erre még nem jöttek rá a fenntarthatóság hívei. Nem fenntartani kell valamit, hanem haladni az Élet teremtő-tápláló áramlással. Az örvényáramok tevékeny, vagy szemlélődő résztvevőjévé válni, ez a feladat. És mindezt örömmel és tudatosan - ha lehetséges.

Lehet, hogy a könyvem nem így kell tovább megjeleníteni, hanem máshogy, kisebb darabokban, célirányos kisebb részekben. Ezzel zárójelben csak az a baj, hogy az összefüggések láttatása pontosan a cél, azt pedig igen embert próbáló röviden és apró részletekben megmutatni.

Ami jó a dologból:

1. soha többé nem kell nyomdához mennem, ha most minden apró csínját-bínját kitapasztalom a nyomtatásnak és a kötésnek is. Temérdek, megszámlálhatatlan nyomdai anyagot elő tudok állítani magam. A mesekönyvektől a különböző naplókig, kártyajátékokig és akár még társas játékokat is képes vagyok elkészíteni - ami zseniális, mert az őseink a játékokba rejtették a TUDÁST, és a mintakincseinkbe, pl Sárközi hímzés - Ott van benne az egész terület és település és közösség szervezési mintakincs. MINDEN ott van benne ha az ember érti a színeket és a formákat és a jelképrendszert. 

1.b) Képes leszek gyorsítani a folyamatokon és növelni a minőséget. Ráadásul mindenről én döntök, nincs rizikó. A Megbízó többé nem dönthet helyettem, hiszen én vagyok önmagam megbízója. 

2. Megerősítést nyert, hogy a bérnyomtatás nem jó út nekem. Túlságosan kiszolgáltatottá tesz mások egyéni, velem nem egyeztetett döntéseivel szemben.

3. Eszméletlen jó érzés hogy mindent saját hatáskörben meg tudok oldani. Talán az egész történet oka ez hogy ezt megtapasztalhassam. Nem mellesleg a saját ivóvíz ellátás pont ilyen szabadság és öröm, ahogy a saját ürülékkezelés is talajteremtésre.

4. mivel másra nem voltam képes, elkezdtem végre komolyan haladni Géza könyvével és lehet hogy az így 2022. december 31.-el az év végéig el tud készülni. Géza születésnapjára ez lenne a legszebb ajándék. Akkor is, ha már csak odaátról láthatja. De végre teljesítem a neki tett ígéretem. ISBN számot is már megkértem.

5. Ismét rádöbbentem, hogy ideje elővenni az 5 éve várakozó vágógépet, amivel még matrica albumokat is tudok készíteni. Ha van piaci kereslet, és van erőm, egészségem, akkor ez megint egy örömmunka lehet.

Valamint mivel a fenti meg nem válaszolt kérdéseket elkezdtem megválaszolni, előjöttek a múltam le nem zárt veszteségei és azokat is képes leszek most meggyászolni és elengedni, lezárni. Ami jó mert végre átléphetek rajtuk. Már nem fognak lehúzni visszatartani, gátolni többé. Remélem.

Plusz megtanultam hogy üzletben nincs bizalom. Előleg a fele, és minden szerződéssel korrekt határidőkkel leírva, és a szakaszok teljesítését én hagyom jóvá, és ha valami nem oké akkor kötbér.
A végén még így idős koromra leszek majd karakán üzletasszony. 

Haha egyébként mert egyáltalán nem ez a fajta vagyok, voltam eddig. 

Talán ideje van itt is változtatni.

Nincs csattanó se vicces se bölcs. 

Talán csak annyi hogy ideje van a pihenésnek, hiszen tél van ilyenkor elcsendesedés, böjt és a megélt dolgok értelmezése, az összefüggések meglátásának ideje van. Átformálás, átalakítás, befogadás, és a szintézis, az összhang megteremtése.

Ha az első megérzésre hallgatok és nem adom be a derekam a könyvre váróknak, akkor ez az egész nem történik meg és nem merülök ki ez miatt, csak hogy ne okozzak csalódást. Ami ugye nem sikerült.

Akkor nem teszek ígéretet. Hanem megyek a magam által kijelölt úton, ami nem lett volna kevesebb munka, viszont az én döntésem volt és tetszett, lelkesített és öröm-erővel töltött fel.

Mások kérését teljesíteni és ez miatt eltérni az utamtól jó kis kacskaringó volt, eredményekkel, és hatalmas erővesztéssel. Ez van, innen szép felállni.

Viszont nem is biztos, hogy megtapasztaltam volna a saját könyv készítés sikerét ilyen gyorsan, mert nem lett volna kényszerítő erő, amit engedek hatni. Se az örömét és a szabadság érzését pont ebben a történetben. Tehát hogy megérte-e, igen is meg nem is.

Hogy végül a kibillent állapotom helyre tudom-e hozni magam, vagy mégis komolyabb segítségre kényszerülök, azt még nem tudom.
Mindent megteszek amit tudok hogy mielőbb jól legyek, hogy végigjárjam a gyászok útját és tovább tudjak lépni a valódi magam választotta Úton. Legyen az bármi is. Ehhez bátorság és erő és idő is kell, és kitartás és elkötelezettség. 
Ami még nagyon jó, talán ez lehet a legjob üzenet, hogy megengedtem magamnak, hogy

Teret nyitok a Testem bölcsességének, amivel KÉPES meggyógyítani önmagát. 

Hiszen böjtölök - még soha nem volt ilyen természetes a böjt, mint most, és ez igazán kellemes érzés, felszabadító - és az üres térben van a teremtés lehetősége és ott találom meg igazi önvalóm. 
Ez az Ünnep.

Mindezt azért írtam le, ismételve a kezdeti mondataim, hátha másnak is akad benne minta, segítség, útmutató, amivel önnön sérülésein úrrá tud lenni, és a megértéssel, magunkhoz való megengedő és együtt érző viszonyulással tovább tud áramolni a következő spirál-örvény kanyarba, ahol új feladatok várják, érdekes boldog, örömteli újabb lépések.
Ezzel a tudással szörfölni lesz képes az Élet örömteli áramlatain. 

Ennek hitében adom közzé immár megint igen hosszúra kerekedett eszénkedésem.

"Bízz Istenben és higgy önmagadban!" - A MAG közösség első két lényeges pontja.

Szeretettel:
SzijárTó Csilla -> CsillaGraFirka - Solyomasszony, Mosolytanya egyik alapítója,
és végül a JO-VÍZÖNELLÁTÓ nagykövete.

 

ui: egyáltalán nem várom el senkitől, hogy adományt küldjön.

A lehetőséget azért adom meg az adományozásra, mert többen kérték már.
Tehát ha szeretnél és valóban nekem, a céljaimnak szenteled, akkor küldhetsz adományt, pénzt, ami az életidőd - vagyis nagy kincs, amivel megszerezted. Hálásan köszönöm, hogy megtisztelsz ezzel. 

Bővebb kifejtés itt, a számlaszám az írás végén.

Sose ebből akartam megélni.  18 éves korom óta dolgoztam folyamatosan 30 évig. Munka mellett végzetem el két felsőfokú képzést adó iskolát is. Folyamatosan arra törekedtem ebben a 2018 óta eltelt pár évben is, amióta nem vagyok munkahelyen munkát vállalni képes, hogy saját lábamra álljak és képeztem magam és tanultam és teremtettem értéket - minden hátráltatás ellenére. 

Tényleg mindent megtettem és megteszek érte, amit csak tudok, ami számomra elérhető. Hogy közben a jogi és törvényi környezet hogyan változik, arra nincs ráhatásom, arra sem, hogy folyamatosan lehetetlenítik el az indulókat. Ennek ellenére kitartóan keresem a jó és törvényes megoldásokat a saját lábra álláshoz.
Nem vagyok államilag támogatott rokkant, csak egy olyan állapotban élek, ami nem teszi lehetővé a munkavállalást, lásd ennek leírását előző írásaimban az 50 nap és a sokadik kúra leírásainál. Nem, én nem kapok az államtól semmilyen pénzbeli ellátást - szerintük ez a tünetegyüttes nem támogatandó, nem létezik.
Amíg a férjem el tud tartani addig ezzel olyan nagy gond nincs. Eltekintve attól, mire költenek úgy egyébként ezer milliárdokat az élet rombolásának áldozva azt, minden fillérét. Szerintem erről nem a köz ember tehet és nem a köz embert kellene ezért adóztatni.

Az adomány egy önként adott támogatás egy szavazat arra mit támogatsz az életben. 

Hitem és szándékom szerint az Életet szolgálom.

Adomány utalás számlaszám -

Magánszemélyeknek, és alkalmanként maximum 150 ezer Ft értékhatárig, 
ami nem ilyen azt azonnal visszaküldjük - mert csak eddig adómentes.
A férjem számlája. Úgy döntöttünk ide fogadunk minden megtisztelő felajánlást.
10402087-86766867-86701000 
IBAN: HU66 1040 2087 8676 6867 8670 1000
SWIFT: OKHBHUHB
Szla tulajdonos : Szerető István - (férj és teljeskörű támogató)

a közlemény: "Adomány Szijártó Csillának" - a nevemnek és hogy "adomány" benne kell lennie.
"szeretetből" vagy "tiszteletből, használja amire akarja"

Ha Cégként küldenél, mivel már közzétettem a számlaszámot, így lehetséges törvényesen - az Ökorózsaszín megrendelőn van egyébként -
- van olyan hogy "jótékony célú közadakozás" - ehhez nyilvánossá kellett tennem a számlaszámom web lapon, egyéb felületen,
YT csatorna leírásában stb. - mert ennek a minőségnek ez a feltétele -
  ilyen esetben bárki küldhet bármennyit, nem adóköteles.