Isten satuféket nyomott helyettem - A nyár 2022-ben is nélkülem múlik el...

 Azon tűnődök, hogy vállaljam-e a gépelést? Írni jó, csökkenti a lélek fájdalmát.
Na ja, de mi van a testtel, ég, megfagy, zsibbad, fárad, megfeszül a koncentrálástól kimerül.

Ez a valami - nevezzük gyulladásnak - ki tudja mitől van? talán a fogamtól?

pont most jutott eszébe, ért abba a fázisba, hogy elnyomjon idegpályákat, ereket, ki és belépő idegeket amik ájulás közeli állapotba szédítenek - folyamatosan.

Félelmetes.

Eszembe jut Gézával folytatott számtalan beszélgetésünk, amikor nem tudott lehajolni a leeső dolgokért, mert szédült. Hát most értem, mit élt át akkor. Eszembe jut amikor láttam felpattanni a biciklijére és halálfélelmem volt mikor borul el vele. De nem borult, két keréken tökéletesen egyensúlyozott akkor is amikor szédült.
Mikor időjárás változás jött, meg front volt, egymást támogattuk,
- neked is?
- nekem is?
- fáj?
- ja.
- Meddig tart?
- keddre jobb lesz már.
- Te figyu Géza, ha szédülök akkor az gond?
-  ha felfelé nézel akkor szédülsz, vagy csak úgy simán?
-  simán
- oké akkor még nincs kezdődő stroke-od
- na most megnyugodtam.
És ez így ment éveken át - hiányzik.

Most nem tudom kivel megosztani, és ez most komolyabb, mint egy szimpla időjárás változás - mert ez állandósulni látszik és sokkal durvább.

Érdekes az ember, a túlélési ösztöne összekapcsolódik a logikájával azonnal a pillanatban amikor lelassul az idő.
Az az idő amíg a szédülés első jeleitől a padlóig jut a test. hajol le, kisebb lesz az ütközés sérülése, gyorsan fel a lépcsőn, be a házba négykézláb is ne a napon maradj ájultan fekve...

Ájulás? Kibillenés?
Egyensúly vesztés. Elvesztettem valamit? Ja igen, a stabilitásomat.
Csoda lenne? Áh dehogy. Pusztán csak az élet árja.
Nem nem sodort el, még ha az sodorna, de nem - ezek manipulatív gerjesztett cuccosok, nem nevezem nevén őket, közük van a tőzsdéhez - nem nincsenek tözsdéztetett részvényeim. Közük van a fosszilis energiahordozókhoz, a hiányzó esőhöz - leginkább ehhez.
Ha mindennap esővízben mosdhatnék, akkor nem lenne ennyire más az elektromos töltöttségem, mondhatjuk felületi feszültségnek is - mint ami a klóros víz hatására van, és az extra nedvességmentes levegő hatására.

Ma kínomban majdnem a fejem dugtam az esővízgyűjtő hordóba, de végül beértem egy fölé hajlással és szépen lemostam magam benne, mintha úszni készülnék a Balatonban, vagy az Abaligeti tóban.

Hát vagy 30 éve egyik se jött össze.

Mégis az esővíznek tó íze, illata és érzete volt.
Csak áztattam benne a karajaim, néha magamra pacsmagoltam a vizet mint egy kis vízitündér kiscsajszi.
és örültem, mert jól esett - na nem az eső - hanem a begyűjtött esővíz.

Kisimított minden félelmem, szédülésem és fájdalmam.

Mintha Földanya megsimogatott volna gyógyító érintésével.

Aztán beleléptem a kis vödörbe és a talpamat kényeztettem a lágy esővel.

Engem nem érdekel ki szerint mi van benne. 
Az sokkal jobban érdekel és érint, hogy a csapvíz olyan fertőtlenítő klór szagú, hogy még WC-t pucolni is lehet vele. - vegyszer nélkül.  Égeti a bőröm és érzem ahogy szívja ki belőlem a maradék életerőt.

Nem tudok sokat gépelni, elfogy a kezeimből a vér.

Elvesztettem az idei GYÜTTMENT kapcsolódásokat, elvesztettem az emberekkel találkozás és beszélgetés szabadságát a való világban.

Az mindegy ennek mi az igazi oka, valószínű csak a JóIsten tudja, vagy Ő sem.

A lényeg a hiány miatti fájdalom.

"Most múlik pontosan, engedem hadd menjen..." mást nem tehetek.

Dülöngélve nem lehet járni egy egyébként is lankás terepen, amikor még a saját szobámban is lefejelem a falat.

Természetes évi örömforrásom vesztettem el.

Nem marad más, mint magamból megteremteni a mindennapi örömöm.

Meglátni újra a fák koronájában élő madarakat, ahogy játszanak a szél-libbentett levelek közt.

Megcsodálni a Naplemente fényeit a koronában, a dió fejedelmi lombkoronájában.

Elolvasni a leveleket, amiben azt írjátok, hogy csak miattam mentetek és a zokogásom magamban hallgattatni el. 

Gondoltam megcsinálom az előadást kamerába, mi az nekem?.

De nem megy, mert Ti nem vagytok ott a másik oldalon.

Én csak nektek tudok beszélni, mesélni, lelkesíteni, és megoldásokat mondani.

Így is támadnak elegen, minek adjak még több céltáblát nekik, kik vakok és elvakultak, mert nem képesek meglátni a valót, hogy Országh József rendszere egyszerű és akármilyen mérést is hiányolnak, mégis tökéletesen élesztő és éltető és természetes, a természet rendjébe tökéletesen illeszkedő.

Gondoltam rá, tán azért nem mehettem, mert már mindent elmondtam, nincs több.
De ez nem magyarázat a találkozások elmulasztására.
Nem, valami más az oka, talán nincs igazi oka, csak hogy elfogadjam, vannak határaim, 
elmentem villanypásztorig és jól megcsapott az áram.

Azon túl, hogy az ember ilyenkor elszámol magával és felméri a megmaradt lehetőségeit és esélyeit,
miután minden félelmét legyőzi, akkor a reális kép végre feltárul, cselekvési tervvel

utána meg kell tenni a lépéseket.

Bocsánatot kell kérni. Bocsánat, hogy nem jelentem meg. A virtuális valóságban ott lenni, nem rajtam múlt.

és kezelni az elmaradásokat 

Felmérni mit adhatok még így?

Kell adnom? szükség van rá(m)?

vagy inkább vissza a kuckóba, gyógyulás, magam előre, minden, és mindenki más hátrébb?
Böjt, mozgás, gyógyteák és sós lábfürdő (ez egyébként zseniális).

Elég rendesen 21-re húztam lapot már a könyvvel is.
Isten satuféket nyomott helyettem, mint egy jó oktató,
aki megvédi a karamboltól a Tanuló vezetőt.

Az Öregnek nagyon JO a humora, JO a humora - és aki tudja, nálam mit jelent a JO, az érti ezt.

Lehet, hogy nem feladni kell - erre genetikailag egyébként is képtelen vagyok - többször bebizonyosodott már, csak egyszerűen kicsit tényleg szabadságra menni a feladatból?
Na ja, de azt hogy kell?
Lehet hogy nem kell folyamatosan mindig valami JO-t szolgálni hogy létjogom legyen élni?
Lehet nekem is privát magán vágyam?
Amit nem azért teszek hogy képesítsek, csak mert jól esik és szép és örömöm lelem benne?
Óh Szent Anyám, én is porfogó gyáros leszek...
Hát nem, én nem könyv szobrokat akarok alkotni, hanem KÖNYVEKET.

A személyes vágyaimon túl, 
a KÖNYVek világa a vágyam. Írni, rajzolni, kötni, megalkotni a varázst.

Legyen szép, legyen hasznos, legyen csinos, legyen erős, időtálló.
Olyan, amit 100 év múlva se akarnak majd átkötni.

Jó Ég Csilla, már megint mit álmodozol? Most vették el a kézi erőd, a vért a kezeidből.
és? volt már ilyen, azt is megoldottam, tán ez is menni fog.
Itt van a legjobb barátom, az almaecet és a másik legjobb barátom a parajdi só.

Most egy kis időre zárul Csilla mesetára, de "ha tetszett Tercsi, Fercsi Kata Klára, s valahány név a naptárban, eljövök még hozzátok"... 
bár már nélkülem is elég dolgot tudtok már, hogy megvalósítsátok...

Feladatok:
összeírni az elmaradásokat.
felállítani a sorrendet a lépésekhez
meglépni mindent egyenként 
Vagy nem? inkább mégis gyógyulászósat játszani, amíg még van mit meggyógyítani?
Együtt a kettő mehet? Jó kis feladat ez már megint.

Satufék fokozatok:
- nem lettek kész se a pólok, se a Roll-up, se semmi amit vinni akartam
- széttört a jurta tündöke.
- elkezdtem szédülni kicsit
- nem lett jó a TV beszélgetés (nem miattam)
- nem tudtam visszamenni Mosolytanyára majd 1 hónapig
- extra feladat a MOGY, nagyon sokat kivett a felkészülés arra a pár percre.
- komolyabb szédülések
- térd újra beintett
- nem akarták odaadni a megrendelt széket, amit vinni akartam
- teljesen mozgásképtelenné vált az autó amivel menni akartam
- a másiknak az ülését cseszték el a szervízben, nem érem el róla így a pedálokat... szupcsi.
de legalább van rajta műszaki még 1 évre.
- bepakolás a másik autóba szédülés miatt 1 nappal elhalasztva
- én váltam erősen ingóvá :D  vagy ingoványossá

vicces, majd pár nap múlva már tudok rajta nevetni is.

Végül is lett barackom, igazi, finom, vegyszer és öntözésmentes,
Mosolytanya ajándéka, van mit enni, inni - RO szűrt víz.
a kutyáim még élnek.
a nyulaim is, és a többiek is, baromfi, malacok.
Elkészült pár új alomszék és még egy mobil tető.
Bár bemutatni nem tudtam..

Mindenki megúszta a szárazságot.
esett kicsit az eső is.

Még élek, csak megint nélkülem múlik a nyár....
és most még a GYÜTTMENT is - ami fáj
a szines pici lámpácskák az éjszaka sötétjében, a muszika, a túz ropogása, amit jó emberek ülnek körbe
közös álmokat szőve...