Születés

 Már két éve terveztem, hogy legyen.

Aztán mindig elmaradt, beteg lettem, más dolgok jöttek, halálok, sok-sok elmúlás, elengedés, a szabadulás fájdalma. Nem írhattam hamarabb hiszen csak 2021 júliusában kaptam meg az ajándékot, amiért sok éve küzdöttünk. Előbb nem írhattam volna meg, hisz nem volt még igazolás, ami szükséges volt nekem is és az olvasóknak is az lesz.

Végül 2022. január 6.-án elkezdtem vagy 2-án is már? Kis tudja?

Rengeteg jegyzet és kép és mondandó és indulat és csillapíthatatlan késztetés.

Szelídülés.

Miért csak most? Ideje van a halálnak a születésnek és az alkotásnak is
- szarásnak akartam volna - de az alkotás szebb szó.
A szarás is alkotás, megalkotjuk a jövő információs táplálék forrását a talajnak.

Már aki, aki ugye vízbe potty, az nem.
Nem mindenki maga dönt-het-.
Van, aki jó csomóan vannak ilyenek,
akik helyett a szüleik az állam, a hatalom dönt
és nem tehetnek mást.
Elhiszem, hogy nem képesek mást tenni.
Nekik az jutott, azt vállalták, azt kell végigjárniuk.

aki választhat, annak sajnos ott ragad a felelősség a vállán.

Az is-is itt sajnos nem megoldás.

Bár Japán felé is el lehet jutni Svájcba, az igaz, és úgy is ha a rövidebb utat választjuk Európán belül.

Az egyik úton sokkal több tapasztalás és látnivaló vár, míg a másikon marad idő nézelődni a cél helyen is. Tulajdonképpen mindegy melyik utat választjuk.

Vagy mégsem?

Ha a vízről van szó és a megmaradásunkról a talajról, hogy mit ihatunk és mit ehetünk 10-20 vagy akár 1-2 év múlva, akkor nem mindegy melyik utat választjuk.

Ha gyorsan oda akarunk érni a végére, akkor elég ha azt tesszük, amit eddig önkény, pazarlás, rombolás, minden a miénk és minket KELL hogy szolgáljon. Önkény-"urasdit" játszunk.

Ha a kevésbé könnyű viszont józan utat választjuk, akkor még megmaradhatunk.

Nem a vízzel kell takarékoskodni ez nem jó megoldás.

Sokkal inkább a helyén kell kezelni és a helyére tenni a dolgainkat,

A TERMÉSZET rendje szerinti helyére, nem a mi finnyásságunk, vagy téveszméink szerinti helyére.

Kaki a talajra, a növényzet ölelésében, a pisivel együtt, szépe felszínen komposztálva, takarva.

A használt vizünk is talajra megy, ahol már van élet, mert az szűri kifele belőle, ami neki kell és a tiszta vizet engedi vezeti tovább a mélybe, hogy ne robbanjon ránk a bolygó szívmagmája.

Talán sikerül elültetnem néhány magot a fejeben, és talán sikerül ködöket oszlatnom
gyomokat termőterületté komposztálnom a gyermekemmel, akit ma elbocsátottam útjára.
2022.06.01-én megszületett a végleges forma és tartalom.

Remélem, akinek megérinti az Életét a JOCsillaGVriág az békét és védelmet talál az egyszerű megoldásokban, az Ökorózsaszín Natúrban végül is valósággá válik és megmentettük, csodás Kék-Zöld-Barna-színes bolygónkon az életünket, a fajunk megmaradásának létjogát megteremtve.

Józanul, örömbe teremtve Természet Anya és Ég Apa örömére.

Hálával köszönöm minden előrendelőnek a bizalmat

és a végtelennek tűnő vajúdás várakozásának türelmét.
Nélkületek nem jött volna létre.

A nyomda után jönnek a beszélgetések - kérdezz.felelek alkalmak.
Köszönöm
Szijártó Csilla