2020 ADVENT - VAJÚDÁS - FÉNY születése előtti várakozás és felkészülés


 

Advent van a VAJUDÁS időszaka. Aki nem szült, sose tudja igazán milyen ez, miről szól, felkészülsz, várod, akarod, de fáj, és egyre jobban, végül megszokod a fájdalmat, de akkor újabb erővel jön, fokozatosan készít fel az út a végső erőfeszítésre, aminek a végén megszületik valami, ami minden fájdalmat elfeledteti, feltéve, ha a megszülető egészséges, és túléli a sokkot, amivel a születés jár - főleg ha nem nyugalomban történik. A szerencsések, akik otthon születnek, sokkal kisebb stresszel születnek, de most nem róluk akarok írni.

A szülő vajúdása az Advent, legyen az egy míves kép, egy írói alkotás, egy RENDszer, egy kert kialakítása, egy ház felépítése.
Vajúdsz, az elején szépnek tűnik, vágyak manifesztációja, aztán ahogy küzdelmeid mérföldköveit eléred, egyre nehezebb és egyre elkeseredettebben kitartasz, hiszen mindjárt itt a vége, és akkor tiéd lesz az alkotás öröme, a kész megszülető valami.
Ami. - akárhányszor is nézel majd rá - örökre emlékeztetni fog a sikeredre, hogy ezt te végezted el, hogy ez a te erőfeszítésed, és megcsináltad, sikerült és jó.
Pont, ahogy Isten teremté a világot és látá hogy ez jó.
Mindennap teremtünk és minden napunk lehet öröm teremtés, ha az őszinte vágyainkat teremtjük.
Amikor elkészül, örömet ad, nem csak nekünk, másoknak is, az egész Életnek. A megszülető fény erről szól.
Add magad a világnak, hiszen nincs másod.
Nehéz dolgom van, hű lenni egy Rendszerhez és az alkotójához úgy, hogy közben magam adjam a világnak, megtartva Őt is és a Rendszerét is.
A tartalmon már nem tudok - nem is akarok - változtatni, csakis a csomagolás maradt, a kép, ami rám vár, hogy megalkossam a világnak azt a képet, amiben ez a Rendszer magára talál és az emberek szíve-lelke Őreá.
Ez tehát a feladat, a KÜLDETÉS, megmutatni a KÉPet, amiben élhetünk boldogan és örömmel, a Természet örömére, és gazdagodására.
Olyan képet kell alkotnom, ami ellenállhatatlan még azoknak is, akik jelenleg csak a saját hasznukat látják, és kizárólag azért harcolnak még a természettel is, és nem látják, hogy ez a harc eleve számukra végzetes.
Az ÉLET mindig tovább ÉL, mindig a Természet marad ÉLŐ, a természet ellenes elbukik. Most erős ugyan a harcoló fél, de Csernobilt is visszahódította a Természet, az növényvilág és az állatok alkalmazkodtak a megváltozott viszonyokhoz. -
Az ember is képes erre, ha elengedi az erőszakot és az akarást.



Néha, mikor kérdeznék, és eszembe jut, hogy már nincs kitől, már nincs itt, akkor fáj, nagyon, olvasom a leveleit, a könyvét és elcsodálkozom, hogy mindent itt hagyott, amit tudnunk kell.
A beszélgetést azonban nem pótolhatja semmi, hallom a szívemben a szavait és megérintenek, többet tanított, - ezt most már látom,- mint amit akkor megértettem. Sokkal többet adott, mint amit akkor megértettem. Most érik be - a Tanítvány megérett, ha a Mester eltávozik, de a tanítványnak ezt elég nehéz tudomásul venni és elfogadni, mert sokkal egyszerűbb volt kérdezni és kérdezni és újra kérdezni, mint megkeresni a válaszokat a tanítás mélyén.
Nem írhatom már le Neki, ezért leírom mindenkinek, formálom, szintetizálom, érik a jó komposzt, érik az éltető termőföld a vízmegtartó barna-arany-televény bennem, hogy végre - a fény által is megérintett - női minőség valódi esszenciája áradjon a szavaimból, a tetteimből és mindenből, amihez csak hozzáérek és megérintem, akár szóval akár lélekben, akár fizikai valómban.
Örök hála egy Kivételes Nagy TUDÓSnak, akit sose a hírnév vagy a rang vezérelt, mindig csakis a gyermeki kíváncsiság és a józan, valós lépésenként bizonyítható, kísérleti és tapasztalati tények, a tudomány kőkemény valóságban bizonyított szabályaival, ami időnként megmagyarázhatóan átnyúlik a szellemtudományok ködös valójába, ami csak a felületesen szemlélődőnek ködös, valójában nagyon is törvényszerűen szabályokhoz igazodik.
Csak van egy titok, amit Te nekem elmondtál, és én a lehető legjobban fogom használni FöldAnya örömére és mindannyiunk gyógyulására úgy, hogy betartsam az ígéretem, amit megígértettél velem, ott hazafelé jövet utolsó utunkon, hogy nem mondhatom el senkiinek.
Csak megmutathatom mindenkinek  és ezzel hű maradhatok Hozzád és az ígéretemhez is.
Köszönöm MESTER.

Meglátásom, hogy csak azok a tudósok juthatnak el ide, akik a női minőséggel rendben vannak és megadják a tiszteletet úgy, hogy ez számukra nem nehézség, hanem természetes.
Hálás vagyok a női őseidnek, akik megadták neked ezt az ajándékot, hogy ez neked természetessé válhatott.


Mire ezt az írást megfogalmaztam, és sokadjára elolvasva megértettem,
 megérleltem magamban az elhatározást, mikor ha nem most a vajúdás időszakában fogom megírni és összerendezni a tervezett könyvem. A legjobb idő erre.
hogy ne szenvedés legyen, hanem valódi alkotás, ez a nemes, de önmagamba visszahúzó idő.
aki olvassa, és képes voltam adni neki bármi jót az írásaimmal kérem küldjön nekem egy örömérzést az utamhoz. Köszönöm szépen.






Megjegyzések

Népszerű bejegyzések