Jelek
Ezt a bejegyzést egy kedves ismerősöm története ihlette.
A tapasztalataim sajátok.
Talán van egy előre eltervezett életutunk, mely valójában nem teljes forgatókönyv, inkább csak a tapasztalások vázlata. Pl meg kell tapasztalnunk a megbocsátást, vagy a válást, vagy a szerelmet, vagy azt hogy milyen a karunkban tartani a gyermekünket.
Ez egy vázlat, az időrendiség sem biztos hogy kötött, bár annak a személyiségünk szempontjából lenne értelme.
Tegyük fel hogy van ilyen vázlat.
(Jellemzően pontosan az írás közben jutott eszébe valakinek fűkaszálni, hogy az Ég szakadna rá, trópusi eső formájában, és lőné ki a Holdig a pereputtyával együtt, hogy sose többet ne születhessen a Földre - ha már nem tudja megbecsülni a csendet és a nyugalmat, ahogy azt is, aki ilyen szárazra éhezett földet itató zivatar után azonnal füstöl, hogy még véletlenül se élvezhesse a természet az eső illatát...)
Az ember nem azért kapta a tűz tudományát, hogy állandóan füstöljön, csak azért hogy ne fagyjon meg! Még a főzés sem olyan biztos hogy szükséges, hiszen ismerjük a nyers étel csodáját!
No - egy erős hajtűkanyarral vissza az eredetihez.
Jelek...
Amikor minden sikerül:
Épp ott vagy, épp akkor, épp megtalálod a kellő szavakat és pont annyi pénzed van, amiért áll az alku.
Meg tudod venni - de a vétel után kapsz egy bírságot gyorshajtásért, amit azért követtél el, hogy időben visszaérj a foglaló kifizetéséhez. (Eről csak pár héttel később kapsz értesítőt, addigra a vétel már lezárul) - jel értelmezése: veszély, vigyázz, de a vásárlásnak célja van, létre kellett jönnie, hogy tapasztalhass.
Első tapasztalat: nem élhetsz békében, használják a földed, és erőszakosan követelik, hogy ez így is maradjon, az önkormányzat is jogtalanul használja és a régi bérlő is, aki még nem a te idődben bérelte, de felháborítja, hogy te meg merted venni és belepiszkítottál az ő ingyenes jólétébe - mivel nem fizetett előtte bérleti díjat sem...
Jelek... - itt zaklatni fognak, itt nem fogadnak szívesen.
Aztán az első télen ellopják az egyik fenyőfát, tőből kivágják a csodaszép hármas- a szent szám -egyik oszlopa eltűnik. Mondjuk úgy: a fiú - a Teremtő és a Szentlélek megúszta. A Teremtő azért mert olyan helyen nőtt, ahol nehéz kivágni a Szentlélek meg azért, mert hosszas gondolkodás után leszóród trágyával, hogy büdös és csúnya legyen, ne kelljen senkinek karácsonyfának. Az ötlet bejön.
Sokadik jel.
Első alkalommal mikor ott alszol, megfázol 8 réteg takaró alatt, tüdőgyulladást kapsz.
Előkészíted a kerítést, de kidöntik az oszlopokat kedves traktoros emberek - bosszúból vagy sem, a történet szempontjából mindegy.
Betörnek, elviszik a gyönyörű 100 éves padodat.
Rendőrség tehetetlen, bár tényleg nyomoztak, - közben beteg lesz a szerelem társad.
Már nem tudsz a telkeden lenni és minden boldogságával éltetni magad.
Egyébként is nehéz a “kiutálunk innen ha addig élünk is” szindrómával együtt élni.
Megteszed amit kell, kitakarítasz, lomtalanítasz, boldog vagy a kincseddel, de be kell látni ez nem élhető.
És az utolsó jel - elakadsz az autóval ott, ahol sose azelőtt, és segítség kell, hogy a vihar előtt még kihúzzanak a gödörből. - A segítség hála a megmaradt 2 szentségnek - megérkezik és kedves és segít és te végül kiszabadulsz a múlt véres visszahúzó karmai közül.
Csodás hely, de élhetetlen emberek.
Füst, amitől tüdőgyulladásod lesz, zaj, ami félelmet ébreszt benned, részeg üvöltözés és verekedés.
Fenyegető és büntető önkormányzat.
Innen menni kell, nincs mese, meghozod a döntést. Közben elveszted a barátod, akivel néhány boldog órát tölthettél a csoda helyeden.
Végül megjönnek a jó vevők, akik méltók rá, hogy az övék legyen. S Te örökké fájó szível búcsút veszel a HELY-től, ahol pár hétre hónapra otthonra leltél. Hiába volt éltető a föld, hiába volt frissítő a levegő - amikor nem füstöltek a szomszédok - hiába volt lélekemelő a kilátás - EL KELLETT ENGEDNED. - és nem haragudhatsz semmire, hiszen nekik így normális, a feudális középkorban rekedtek emberileg, és egyedül kevés vagy a változtatáshoz, főleg nőként, főleg tudóként, főleg őrzőként. Menned kell. Megőrizted addig e hely különleges varázsát, amíg azok eljöttek, akiknek erejük is van a változtatáshoz. Őket illeti tovább, ennyi volt a dolgod, ágyő, mehetsz.
Örülj a szép emlékeidnek, örülj, hogy mennyi mindent megtudtál magadról, örülj, hogy volt részed megtapasztalni, milyen egyedül boldogan élni.
Becsüld meg, hogy képes voltál így dönteni a békédért és a nyugalmadért.
Köszönd meg a tapasztalatot és vidd magaddal az erőt, amit begyűjtöttél általa.
Így volt, megélted, mehetsz tovább az utadon. Lássuk mi a következő állomás?
Mert van következő... csak máshol, más tapasztalás vár.
A tapasztalataim sajátok.
Talán van egy előre eltervezett életutunk, mely valójában nem teljes forgatókönyv, inkább csak a tapasztalások vázlata. Pl meg kell tapasztalnunk a megbocsátást, vagy a válást, vagy a szerelmet, vagy azt hogy milyen a karunkban tartani a gyermekünket.
Ez egy vázlat, az időrendiség sem biztos hogy kötött, bár annak a személyiségünk szempontjából lenne értelme.
Tegyük fel hogy van ilyen vázlat.
(Jellemzően pontosan az írás közben jutott eszébe valakinek fűkaszálni, hogy az Ég szakadna rá, trópusi eső formájában, és lőné ki a Holdig a pereputtyával együtt, hogy sose többet ne születhessen a Földre - ha már nem tudja megbecsülni a csendet és a nyugalmat, ahogy azt is, aki ilyen szárazra éhezett földet itató zivatar után azonnal füstöl, hogy még véletlenül se élvezhesse a természet az eső illatát...)
Az ember nem azért kapta a tűz tudományát, hogy állandóan füstöljön, csak azért hogy ne fagyjon meg! Még a főzés sem olyan biztos hogy szükséges, hiszen ismerjük a nyers étel csodáját!
No - egy erős hajtűkanyarral vissza az eredetihez.
Jelek...
Amikor minden sikerül:
Épp ott vagy, épp akkor, épp megtalálod a kellő szavakat és pont annyi pénzed van, amiért áll az alku.
Meg tudod venni - de a vétel után kapsz egy bírságot gyorshajtásért, amit azért követtél el, hogy időben visszaérj a foglaló kifizetéséhez. (Eről csak pár héttel később kapsz értesítőt, addigra a vétel már lezárul) - jel értelmezése: veszély, vigyázz, de a vásárlásnak célja van, létre kellett jönnie, hogy tapasztalhass.
Első tapasztalat: nem élhetsz békében, használják a földed, és erőszakosan követelik, hogy ez így is maradjon, az önkormányzat is jogtalanul használja és a régi bérlő is, aki még nem a te idődben bérelte, de felháborítja, hogy te meg merted venni és belepiszkítottál az ő ingyenes jólétébe - mivel nem fizetett előtte bérleti díjat sem...
Jelek... - itt zaklatni fognak, itt nem fogadnak szívesen.
Aztán az első télen ellopják az egyik fenyőfát, tőből kivágják a csodaszép hármas- a szent szám -egyik oszlopa eltűnik. Mondjuk úgy: a fiú - a Teremtő és a Szentlélek megúszta. A Teremtő azért mert olyan helyen nőtt, ahol nehéz kivágni a Szentlélek meg azért, mert hosszas gondolkodás után leszóród trágyával, hogy büdös és csúnya legyen, ne kelljen senkinek karácsonyfának. Az ötlet bejön.
Sokadik jel.
Első alkalommal mikor ott alszol, megfázol 8 réteg takaró alatt, tüdőgyulladást kapsz.
Előkészíted a kerítést, de kidöntik az oszlopokat kedves traktoros emberek - bosszúból vagy sem, a történet szempontjából mindegy.
Betörnek, elviszik a gyönyörű 100 éves padodat.
Rendőrség tehetetlen, bár tényleg nyomoztak, - közben beteg lesz a szerelem társad.
Már nem tudsz a telkeden lenni és minden boldogságával éltetni magad.
Egyébként is nehéz a “kiutálunk innen ha addig élünk is” szindrómával együtt élni.
Megteszed amit kell, kitakarítasz, lomtalanítasz, boldog vagy a kincseddel, de be kell látni ez nem élhető.
És az utolsó jel - elakadsz az autóval ott, ahol sose azelőtt, és segítség kell, hogy a vihar előtt még kihúzzanak a gödörből. - A segítség hála a megmaradt 2 szentségnek - megérkezik és kedves és segít és te végül kiszabadulsz a múlt véres visszahúzó karmai közül.
Csodás hely, de élhetetlen emberek.
Füst, amitől tüdőgyulladásod lesz, zaj, ami félelmet ébreszt benned, részeg üvöltözés és verekedés.
Fenyegető és büntető önkormányzat.
Innen menni kell, nincs mese, meghozod a döntést. Közben elveszted a barátod, akivel néhány boldog órát tölthettél a csoda helyeden.
Végül megjönnek a jó vevők, akik méltók rá, hogy az övék legyen. S Te örökké fájó szível búcsút veszel a HELY-től, ahol pár hétre hónapra otthonra leltél. Hiába volt éltető a föld, hiába volt frissítő a levegő - amikor nem füstöltek a szomszédok - hiába volt lélekemelő a kilátás - EL KELLETT ENGEDNED. - és nem haragudhatsz semmire, hiszen nekik így normális, a feudális középkorban rekedtek emberileg, és egyedül kevés vagy a változtatáshoz, főleg nőként, főleg tudóként, főleg őrzőként. Menned kell. Megőrizted addig e hely különleges varázsát, amíg azok eljöttek, akiknek erejük is van a változtatáshoz. Őket illeti tovább, ennyi volt a dolgod, ágyő, mehetsz.
Örülj a szép emlékeidnek, örülj, hogy mennyi mindent megtudtál magadról, örülj, hogy volt részed megtapasztalni, milyen egyedül boldogan élni.
Becsüld meg, hogy képes voltál így dönteni a békédért és a nyugalmadért.
Köszönd meg a tapasztalatot és vidd magaddal az erőt, amit begyűjtöttél általa.
Így volt, megélted, mehetsz tovább az utadon. Lássuk mi a következő állomás?
Mert van következő... csak máshol, más tapasztalás vár.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése